Olyan a kórházaknak nyújtott segítség, mint a kátyúzás magyar módra

Ám míg a vírusok két-három hónap tombolás után jellemzően visszavonulót fújnak, az egészségügyben csak látszat a nyugalom.
A decemberre általában tízmilliárdosra duzzadó kórházadósság enyhítésére menetrend szerint a következő év elején megérkező kormányzati segítség hamar semmivé olvad, majd a folyamat kezdődik elölről. A Magyar Kórházszövetség már most arról beszél, hogy központi beavatkozás nélkül nem tudják kezelni a helyzetet az intézmények, mire a kormány azonnal segítő jobbot is nyújt: az egészségügyi államtitkár támogatásáról biztosítja a bajba jutottakat.

Olyan ez, mint az útfelújítás magyar módra: betömögetik a lyukakat itt, újabb lyukak keletkeznek ott, de sebaj, jön az újabb aszfaltfolt, és igaz ugyan, hogy sosem lesz már a régi, de hát honnan is lenne pénz az egészet újraaszfaltozni?

Az azonnali segítségnyújtás, vagyis az aktuális toldozgatás-foldozgatás mellett/helyett persze itt is a teljes felújítás, vagyis az egészségügy működésének és a rendelkezésre álló pénzből biztosan finanszírozható szolgáltatások radikális újragondolása jelentene csak hosszú távú megoldást. Be kell látni, hogy az egészségügyi intézmények jelentős része nem tud kijönni abból a bevételből, amennyit az egészségbiztosítótól kap, nem képes színvonalasan nyújtani azokat az ellátásokat, amelyeket elvárnak tőle, mert nincs pénze megvásárolni az ahhoz szükséges anyagokat, eszközöket, korszerűsíteni az infrastruktúrát, lecserélni az elavult gépeket, megfizetni az orvosokat és nővéreket.
A kórházak többsége ma Magyarországon – az eladósodott háztartásokhoz hasonlóan – csak arra költ, amire nagyon muszáj, csak oda fizet, ahonnan nagyon szorongatják. Túlélésre játszik.