Amerikai jelzálogbuborék, Németország–Európa-ellentét, Putyin és a Gazprom kénye-kedve, az igen, az rendben van. De hogy néhány szikla?
A közhelyektől kicsit elemelkedve – a világ második és harmadik legnagyobb gazdaságáról van szó, amelyek egymás legnagyobb kereskedelmi partnerei, közös történelmük pedig nem csak móka és kacagás, az elhidegülés mindkettejükre nagy csapás, és kihat az egész világra, stb. – sok tanulsággal szolgálhat ez az ügy, de még többel a majdani végkimenetel.
Kiderült, hogy az egyébként épp növekedési problémákkal küzdő Kína nem viccel, ha presztízséről van szó, és akár gazdasági célkitűzéseit is hajlandó kockára tenni egy jelképes ügy érdekében. Ez nem különösebben jó üzenet. Utóbb majd az is kiderül, hogy mennyiben volt szó erőfitogtatásról, a reakciók teszteléséről, és mennyire gondolta Peking mindezt komolyan. Mint ahogy az is, hogy hol a határvonal a történelmileg kódolt indulatok és a gazdasági racionalitás között.
A bezárt Toyota-, Panasonic- és egyéb üzemeket és üzleteket látva érdekes lesz megfigyelni, hogy egy amúgy erős ország mennyi ideig bírja Kína nélkül, és elválik, hogy a Fehér Ház a gazdasági stabilitást szem előtt tartva beavatkozik-e érdemben az indulatok csitításán túl. Kiderülhet az is – ne derüljön ki! –, hogy a kínai gazdaság váratlan visszaesése hogyan gyűrűzik tovább a globális gazdaság egészében.
Háborút vizionálni túlzás lenne, de az biztosan kimondható, hogy Japán és Kína váratlan piaci teszt elé állította a világot. Meglettünk volna nélküle. De ha már így alakult, reméljük, senki nem bukik meg, és kiderül: 2012-ben az egész világnak a gazdaság működése és sértetlensége a legfontosabb.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.