A bölcsebb országok tanulnak mások sikereiből

A sikeres gazdasági reformok között sok olyan van, amelynek során a bölcs országok tanultak mások sikereiből. A XVIII. századi Nagy-Britannia tanult Hollandiától, a XIX. századi eleji Poroszország Nagy-Britanniától és Franciaországtól, a XIX. század közepén Japán tanult Németországtól, a második világháború utáni Európa az Egyesült Államoktól, Teng Hsziao-ping Kínája pedig Japántól.
Miközben számos országban válságos szintre emelkedett a munkanélküliség, a kapitalista világ egyes részei kifejezetten jól állnak. Ez a helyzet például Észak-Európában, ideértve Németországot, Hollandiát és Skandináviát.

A németeknél a munkanélküliségi ráta az idén nyáron 5,5 százalékon állt, a fiatalok körében pedig mindössze 8 százalék volt, ami fölöttébb alacsony a többi fejlett állam mutatójával összehasonlítva.
Hogyan érik el ezt Észak-Európában? Mindenütt aktív munkaerő-piaci politikát folytatnak és (főleg Németországban) széles körben alkalmazzák az oktatásból közvetlenül a munka világába átvezető szakképzést, valamint a munkahelyi oktatást és az átképzést.

A krónikus költségvetési válságok idején Németországban, Svédországban és Svájcban a büdzsé mérlege az egyensúlyhoz közelít. A nyugdíjkorhatár mindenütt legalább 65 év, így ez a kiadási tétel lényegesen alacsonyabb, mint Franciaországban vagy Görögországban, ahol a korhatár 60 év vagy annál is alacsonyabb.
Az egészségügyi költségek manapság világszerte emelkednek. Eközben a legmagasabb jövedelemszinttel rendelkező országok – az Európai Unió nyugati államai, Kanada és Japán –a szóban forgó tételt a GDP 12 százaléka alatt tudják tartani méghozzá kiváló szolgáltatás mellett. Az Egyesült Államok a GDP közel 18 százalékát költi ilyen célokra, holott a fejlett világban az USA az egyetlen ország, ahol a nyereségesség mentén szervezték meg a rendszert.

Egy, a US Institute of Medicine által közzétett tanulmány szerint a profitalapú amerikai ellátás keretében évente mintegy 750 milliárd dollár – a GDP 5 százaléka – megy veszendőbe pazarlás, csalás, párhuzamosságok és a bürokrácia miatt. Miközben az olajárak emelkednek, kevés ország tud tényleges haladást elérni az energiahatékonyság területén. Az OECD-államok átlagosan – egyenérték alapján számolva – 160 kilogramm olajnak megfelelő energiát használnak fel 1000 dollárnyi GDP előállításához (vásárlóerő-paritáson véve). Az energiahatékonyság tekintetében jól álló Svájcban ez a mutató mindössze 100 kilogramm, és Dániában is 110, miközben az USA-ban 190.

Az éghajlatváltozás korában több ország is példát mutatott abból, hogy miként kell áttérni az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó termelésre. A gazdag országok átlagosan 2,3 kilogrammnyi szén-dioxidot juttatnak a légkörbe egy kilogrammnyi olajegyenértéknek megfelelő energia felhasználása után. Franciaország mutatója – az alacsony költségszinten előállított atomenergiának köszönhetően – mindössze 1,4 kilogramm, Svédországban pedig – a vízenergia nagy aránya miatt – 0,9 kilogramm. Németország politikai okok miatt feladja az atomerőművi áramtermelést, de várhatóan nagy tételekben fogja importálni a francia atomreaktorokban előállított elektromos energiát.

A technológiai versenyben előnybe kerülnek azok az országok, ahol kombinálják a közpénzből és a magánerőforrásokból finanszírozott kutatást-fejlesztést. Az USA változatlanul az élen áll, bár a költségvetési megszorítások rontják a pozícióit. Svédországban és Dél-Koreában a GDP mintegy 3,5 százalékát fordítják kutatásra-fejlesztésre, Izrael mutatója 4,7 százalék.

A növekvő egyenlőtlenség korában néhány ország csökkenteni tudta a jövedelmi és vagyoni különbségeket. Ebben élen jár Brazília, ahol kiterjesztették a közoktatást, a szegénységgel sújtott körzetekben pedig célzott támogatást alkalmaznak. A világszerte erősödő félelmek korában Bhután a boldogság fogalmát feszegeti: ennek részeként a gazdasági prosperitást és a társadalmi kohéziót kombináló kiegyensúlyozottabb társadalmi viszonyokra törekszik. Az ország arról nevezetes, hogy a bruttó nemzeti termék helyett a bruttó nemzeti boldogság szintjét akarja emelni. A lakosságnak az életviszonyokkal kapcsolatos elégedettségét már más államok is vizsgálni kezdték.

Az életviszonyokkal való elégedettség tekintetében Dánia áll az élen megelőzve Finnországot és Norvégiát. Ezt a mutatót illetően néhány másik, alacsonyabb szélességi fok mentén elhelyezkedő ország is jól áll: a trópusi éghajlati adottságokat élvező Costa Rica szintén a „boldogságliga” élcsoportjában foglal helyet – az országban különösen fontosnak tekintik az egyenlőséget, a szolidaritást, a demokratikus elszámoltathatóságot, a fenntartható környezetgazdálkodást és az erős közintézményeket.

A fentiek alapján a mintamodell a német munkaerő-piaci szabályozás, a svéd nyugdíjrendszer, a francia környezetvédelem, a kanadai egészségügy, a svájci energiahatékonyság, az amerikai tu­dományos kíváncsiság, a brazil szegénységellenes programok és a Costa Rica-i trópusi boldogság. Visszatérve a való világ viszonyai közé, sok olyan országot látunk, amely egyhamar nem éri el ezeket az ideális állapotokat. Ha azonban mindenütt nyitottak lennének a másutt elért gazdaságpolitikai sikerekre, akkor világszerte gyorsulhatna a haladás az életviszonyok javításában.

Copyright: Project Syndicate, 2012. www.project-syndicate.org