A kormány főleg azzal indokolta a pénznyerő játékgépek betiltását, hogy az gazdaságilag károsan hat a magyar családokra, mentális és pszichés zavart okoz, a függőség pedig bűncselekmények elkövetésére sarkallja a polgárokat. Szakmai kutatásokra hivatkoznak, amelyek alátámasztják a játékszenvedély személyiségromboló erejét.
Ez az érvelés természetesen több sebből vérzik. Ha a kormány valóban aggódna az állampolgárok mentális állapotáért, akkor már a vonatkozó törvény 2011-es átírásakor betilthatta volna a játékgépek üzemeltetését, hiszen a szakmai kutatások már akkor is rendelkezésre álltak. A nemzetbiztonsági kockázat miatt pedig legfeljebb időlegesen lehetne betiltani a játékot, hiszen a Terrorelhárítási Központ biztosan hamar elhárítana egy esetleges „támadást”.
Az Orbán-kabinet azért is farizeus módon járt el, mert a nyerőgéppiacon érdekelt vállalkozásokkal egy évig elhitette, hogy valóban a szerveralapú, szabályozottabb és átláthatóbb működtetés felé szeretné terelni őket. Ehhez képest a rendszer indulása előtt három hónappal valamiért hirtelen lefújják az egészet. Becsületesebb, gyorsabb és érthetőbb lett volna, ha az elejétől fogva tiszta lappal játszanak. Nem beszélve arról, hogy a döntéssel újabb lyuk keletkezik a költségvetésen.
Mivel a játékszenvedély nehezen gyógyítható, ezért nem lepődnék meg rajta, ha az érintettek autóba ülnének, és a környező országok termeiben kockáztatnák pénzüket. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem csak a segélyből élők dobálják az érméket a gépekbe „a romkocsmák félhomályában”. Így hosszú sor lehet majd a határon, amelynek másik oldalán sorra nyílhatnak a játéktermek. Kaszálhatnak az állami játékkaszinók is, amelyekben úgy látszik, nem okoz mentális zavart a függőség.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.