Milyennek kell lennie a következő amerikai elnöknek?

Közeledik a választás időpontja, és bár Barack Obama elnök a legfrissebb felmérések szerint kissé megelőzi republikánus kihívóját, Mitt Romney-t, a közvélemény-kutatók még mindig szoros eredményt valószínűsítenek. Az alsóházban az előrejelzések szerint marad a republikánus többség. Az alábbiakban a két jelölt programja közötti legfontosabb eltéréseket vesszük sorra.

Kiadások. Obama drámaian növelte a kiadásokat, és várhatóan folytatni fogja a jelenlegi átmeneti programokat. (Milton Friedman jegyezte meg egyszer: „nincs semmi, ami tartósabb lenne egy átmeneti kormányprogramnál”.) A zöldenergia-projektek nyerteseit a kormány igyekszik kiválasztani; az Obama-kabinet több pénzt költ oktatásra és infrastruktúrára, a honvédelmi kiadásokat pedig jelentősen lefaragja. Romney ezzel szemben a szövetségi kiadások csökkentését szorgalmazza a jelenlegi, 24 százalékos GDP-arányos szintről 20 százalékra, a honvédelmi büdzsét pedig 4 százalékon tartaná.

A győztes cégek és technológiák kiválasztását a republikánus jelölt a piacra bízná. A demokraták a nem honvédelmi kiadások csökkentése többségét arra hivatkozva utasítják el, hogy ez a gazdaság zsugorodását idézné elő. Az érv valóban erős, ha a gazdaság gyenge, a kiadások pedig gyorsan és jelentősen csökkennek. Ha viszont több éven át húzódó programról van szó, miközben a gazdaság erősödik, akkor a takarékosság – érvel Romney – akár lendületet is adhat a növekedésnek. Az említett mutató a 80-as évek közepe és a 90-es évek vége között például 5 százalékponttal csökkent, miközben a gazdaság erőteljesen bővült.

Adók. Obama a legfelső kulcsot a jövedelmek, az osztalékok, a kamatbevételek és az ingatlanok után fizetett adók esetében is emelné. Egyelőre sem a személyi jövedelemadó, sem a társasági nyereségadó ügyében nem javasolt átfogó reformokat. Romney ezzel szemben a társasági adót és a személyi jövedelemadót is csökkentené, az így kieső bevételeket pedig a kedvezmények körének szűkítésével pótolná. Romney fiskális tervei között szerepel a deficit – és így a GDP-arányos államadósság – csökkentése. A kiegyensúlyozott költségvetés követelményét az alkotmányban rögzítené; reményei szerint nyolc év alatt elérhető a nullszaldós büdzsé. Obama ezzel szemben jobban elengedné a deficitet – a kiadásokat nagyobb mértékben növelné, mint az adókat –, és elviselne magasabb adósságrátát, mivel az adósság döntően az egészségügyi és szociális rendszerek kiadásai miatt emelkedik.

Kereskedelem. Obama hosszú ideje az első amerikai el­nök, aki nem játszott vezető szerepet a globális kereskedelem liberalizációjának előmozdításában. A dohai forduló tárgyalásai leálltak, az elnök pedig mindhárom kétoldalú szabad kereskedelmi megállapodás aláírását elhalasztotta, amelyek már beiktatásakor a döntésére vártak. Romney a szabad kereskedelem szószólója, de kijelentette: Kína kereskedelmi gyakorlatával és árfolyam-politikájával szemben határozottabban lépne fel.

Szabályozás. Míg Obama bővítené a szövetségi hatásköröket (bár tervei némelyikét bírósági döntések meghiúsították), Romney inkább egy gazdaságilag kiegyensúlyozottabb megközelítést javasol, amely megváltoztatná a jelenlegi elnök által az egészségügyben, a pénzügyi szolgáltatók körében, illetve a környezetvédelem ügyében tervezett szabályozást.

Kinevezések. Minden amerikai elnök több ezer, jelentős hatalommal rendelkező hivatalnokokot nevez ki. Romney már jelezte: nem fogja újrajelölni Ben Bernankét a Fed élére (a valószínű jelöltek: Glenn Hubbard, Gerg Mankiw, John Taylor és Martin Feldstein). A Fed elnöke mellett más, az elnök által kinevezett hivatalnokok is komoly hatást gyakorolhatnak egyes cégekre, ágazatokra vagy éppen a gazdaság egészére. Erre szolgáltattak példát a National Labor Relations Board tagjai, amikor megpróbálták megakadályozni a Boeing dél-karolinai terjeszkedését.

Ezek a tervek nem csupán az USA gazdasági növekedését befolyásolják, de a költségve­té­si hiányt, a nemzeti tartalékokat, a globális kereskedelmet és a tőkemozgásokat is. Obama elnöksége mellett magasabb lenne a költségvetési hi­ány, mint Romney mellett, így Amerikának több tőkére lenne szüksége Európából, Latin-Amerikából és Ázsiából, a magasabb adók és az adósság ugyanakkor fékezné a gazdasági növekedést, és az rontaná az említett régiók exportra termelő vállalatainak kilátásait. Obama az európai jóléti államok felé kormányozná az országot, Romney pedig éppen ezt kívánja elkerülni.

Bárki nyeri is a választást, a fiskális szakadékkal 2012 végén meg kell birkóznia. Amennyiben a jelenleg érvényben lévő jogszabályokon nem változtatnak, a helyzet olyan adóemelésekhez és kiadáscsökkentésekhez vezetne, amelyekről a kongresszus költségvetési irodája úgy véli: 2013-ban recessziót idéznének elő. A fiskális szakadékkal az elnökválasztás után, de még a kongresszusi választások előtt meg kell birkózni, a republikánusok és a demokraták között az adók és a kiadások ügyében fennálló és -maradó ellentétek áthidalása nem lesz könnyű feladat.

Az európai pénzügyeket fertőző bizonytalanságot és a kínai gazdaság lassulását figyelembe véve nyilvánvaló: a világnak semmire sincs kevésbé szüksége, mint egy stagnáló vagy zsugorodó amerikai gazdaságra. Hogy ezt elkerülhesse, a megválasztott elnöknek erős vezetői erényekről kell tanúbizonyságot tennie.

Copyright: Project Syndicate, 2012 www.project-syndicate.org