My English is not very well

A hazafias nevelést szolgáló, szemléletformáló történelem tantárgyat például csak magyarul taníthatják majd a diákoknak, akik a magyar történelmet sok ilyen iskolában eddig is magyarul tanulták, az adott nyelvhez tartozó kultúráról és történelemről pedig értelemszerűen az idegen nyelven szerezték ismereteiket.

A nem magyar nyelvű oktatásnak jó terepet kínálnak majd a természettudományok – meg a testnevelés és a matematika, amelyekben egykettőre elsajátítható a szükséges szókincs. Az államtitkárság heti betevő csacsiságainak kimerítő elemzése ennél nagyobb teret követelne. (Magas labda persze akad bőven. Aki idegen nyelven tudja az adott tárgyat tanítani, az magyarul is – szögezi le például az államtitkár, és nyilván gondol az anyanyelvi tanárokra is. Hulljon a férgese!)

Remélem, hogy az erkölcstan és a hittan kizárólagos nyelve is a magyar lesz – beláthatatlan következményekkel járna, ha ezeknek a tárgyaknak a befogadását még nyelvi akadály is nehezítené. És remélem: az új gumicsont nem arról hivatott elterelni a figyelmet, hogy a pedagóguséletpálya-modell talán mégsem lesz olyan modellértékű, mint amilyennek beharangozták.

Ha a két tannyelvű iskolákban valamelyest csökken a színvonal – amit persze a „reform” szakmai egyeztetés mellett folyó alapos előkészítése nyilvánvalóan kizár –, akkor nőhet a nyelviskolák forgalma, amelyek viszont a létszám, a bevétel és a nyereség zuhanásával küzdenek. A szakmai szervezet szeretné, ha a nyelvtanulást egy társadalmi célú kampány is népszerűsítené. Azt javaslom ezért, hogy a Médiaunió jövő évi megakampányának tárgya az idegennyelv-tanulás legyen. A szlogen ez lehetne: „nem sikk tahónak lenni”. És remélem, hogy az oktatási államtitkárság is csatlakozik a támogatókhoz.