Nagyobb szigor és átláthatóság kell a befektetők elcsábításához

A hatósági kontroll működésére több modellt ismerünk. Az egyik, pozitív szélsőség a német rendszer, ahol kétszáz fős szervezet elemzi a cégek által kiadott jelentések tartalmát, és – kis túlzással – néhány központozási hiba miatt is ellenőrgárda száll ki a cég papírjainak tüzetes átvizsgálására. Angliában pedig ha egy könyvvizsgáló korlátozza a beszámolót, az az érintett cég renoméjára és üzletmenetére nézve szinte végzetes lehet. A másik véglet a hozzánk hasonlóan működő országoké, ahol gyakran alacsony színvonalú pénzügyi beszámolók készülnek. Nyilvánvaló, hogy ezen a téren el kell mozdulni a szigorúbb kontroll irányába, ha labdába akarunk rúgni a befektetésre kész, átlátható működésű piacot kereső vállalatokért folyó nemzetközi küzdelemben.

Kétségtelen, hogy az utóbbi években fontos lépések történtek már ezen a területen. A hazai hatóságok és törvényhozók munkáját az is könnyíti, hogy léteznek jól körülírt, megfoghatóan alkalmazható EU-s irányelvek, amelyek betartását nálunk is elkezdték egyre komolyabban venni. A szabályozási környezet része, hogy fellelhető a BÉT-ajánlás is, amely megköveteli a felelős vállalatirányítási irányelvek betartását. Ilyen például a hatékony belső kontrollkörnyezet kialakítása vagy a javadalmazási, premizálási korlátok beállítása, szabályozása.

A törvényi kötelezettséggel szemben a nem kötelező érvényű „ajánlások” természetesen annyit érnek, amennyire az érintett cégek betartják azokat. Örömteli, hogy vannak – és egyre nagyobb számban – olyan cégek, amelyek egyfajta munkaversenyként igyekeznek évről évre egyre több ajánlási pontnak megfelelni. A teljesítést, túlteljesítést ezek a – jellemzően nagyobb – cégek brandingként, márkaértéket erősítő gesztusként is értelmezik, büszkék rá, és bemutatkozó anyagaikban hangsúlyozzák is az előírásoknak való szorgalmas megfelelést.
Ebben a folyamatban az élenjáró cégek példát mutatnak, és bízhatunk abban, hogy egyre többen csatlakoznak ehhez a teljes piaci környezetre jótékony hatással bíró tendenciához.

A beszámolók színvonalának emelésére, az informatív beszámolók megkövetelésére már eddig is több hatósági lépés történt. A PSZÁF is lassanként elkezdte kirostálni a rossz, üzleti szempontból használhatatlan éves beszámolókat. A kirostálásnak egyre komolyabb konzekvenciái lehetnek, és ez pontosan az a terület, ahol az erősödő hatósági kontroll üdvözlendő és helyes. A PSZÁF felhatalmazása, jogosítványai szerint megteheti, hogy tételesen ellenőrizze a tőzsdei cégek beszámolóját, amelyek számára rendkívüli presztízsveszteség, ha a szervezet valótlanságot, hibát talál az eredményekben.

Érdekes és tanulságos példa az Appeninn Holding Nyrt. esete, amelynek közgyűlése visszamenőleg fogadja el a 2010. évi, IFRS szerint elkészített, konszolidált és a 2011. évi, IFRS szerinti konszolidált, módosított beszámolóját. A társaság ezzel éppen a PSZÁF közzétételi kötelezettségek teljesítésének vizsgálatára vonatkozó észrevételeinek tesz eleget. A cég szerint a nemzetközi pénzügyi beszámolási elvek (IFRS) szerint nem kellett frissen alapított társaságként konszolidált mérleget közzétennie, a PSZÁF azonban uniós direktívákra hivatkozva más véleményen volt. Az Appeninn végül – jobb a békesség alapon – a módosított, utólag elfogadott beszámoló mellett döntött. Nem mellékesen ez a döntés a befektetői kört is jobban megnyugtatja. Mindez jól mutatja: a hatósági jogosítványok és a nagyobb kontroll mindenképp az üzleti élet jobb átláthatóságának irányába hat, emiatt pedig kulcsfontosságú.