Barack Obama második eljövetele

A gazdaság miatti elégedetlenség számos vezetőt félresodort az utóbbi időben, köztük Nicolas Sarkozyt, Gordon Brownt vagy José Luis Rodriguez Zapaterót. Bár a pénzügyi katasztrófa George W. Bush nyolc éves republikánus elnöksége végén következett be, az utána jövő, vérszegény fellendülés terheit Obamának kellett cipelnie.

Obama nem csak rendkívüli személyes ellenálló képessége miatt nyert, hanem azért is, mert a középosztálybeli szavazók – a lassú gazdasági kilábalással járó elégedetlenség dacára is – elég nagy számban érezték úgy, hogy a hivatalban lévő elnök előbb tud segíteni rajtuk, mint azok a gazdaságpolitikai elképzelések, amelyeket a republikánus kihívó, Mitt Romney képviselt, és amelyeket a gazdagok irányába hajlónak láttak. Emellett szerepet játszott a demográfiai átalakulás, amely roppant módon megnehezíti a választási győzelmet minden olyan jelölt számára, aki nem tud kezet nyújtani a latino és más etnikai kisebbségi közösségek felé. Romney erre különösen alkalmatlannak bizonyult.

Második elnöki periódusát Obama akkor kezdi el, amikor a globális gazdaság útelágazáshoz ért. Az USA-ban a gyenge és egyenetlen fellendülés fenntartásához rendkívül expanzív monetáris politikára és huzamosan nagy fiskális deficitek fenntartására volt szükség. Miközben a vállalati trezorokban hegyekben áll a pénz, a magánbefektetések stagnálnak.

Japánban a szilárd alapokon álló gazdasági teljesítmény továbbra is elérhetetlennek látszik, miközben miniszterelnökök lélegzetelállító ütemben váltogatják egymást. Európa szintén lélegeztető gépen van, köszönhetően Mario Draghi EKB-elnök ravasz manőverezésének és a felső határ nélküli, szuverénadósság-piaci beavatkozás ígéretének. A munkanélküliség évtizedek óta nem látott magas szinten áll, a növekedés lényegében elhalt – még Németországban is –, miközben a bajba jutott déli államok gazdasága mély recesszióba süllyedt. Görögországban a helyzet szociális téren fenntarthatatlanná vált. Bár az ország kicsi, az ottani teljes összeomlás másutt is kiváltana erősen negatív pénzügyi és lélektani hatásokat.

A világ feltörekvő gazdaságai ugyan jobb állapotban vannak, és potenciális növekedési kilátásaik is jobbak, mint a fejlett ipari államokéi, ez utóbbiakkal szembeni ciklikus lekapcsolódásról mégsem beszélhetünk. A világgazdaság egy kölcsönös függésben lévő egésszé változott, ezért bárhol támad zavar, annak hatása globálisan tovaterjed. Ez pedig a szűken értelmezett makrogazdasági problémák körén is túlmutat: az éghajlatváltozással való szembesülést például már nem lehet tovább halogatni.

Az USA egymaga nem tudja meghatározni a világgazdaság jövőjét, az általa választandó iránynak azonban globális jelentősége van, részint a gazdaságának méretei, részben a globális intézmények – IMF, Világbank, G-20 csoport – működtetésében fenntartott befolyása révén. Amerika elképzelései továbbra is világszerte hatással lesznek a gazdaságpolitikai vitákra.

Kérdés tehát, hogy mik legyenek Obama elnök gazdasági prioritásai a második hivatali ciklusra. A globális gazdaság nehézségei ellenére óriási befektethető erőforrások állnak rendelkezésre az USA-ban, Kínában, Németországban és másutt. Bár léteznek éghajlati és erőforrásbeli korlátok, még csak az elején járunk az óriási lehetőségekkel kecsegtető technológiai forradalomnak.

A fenntartható gazdasági növekedés ugyanakkor megkövetelné, hogy azok, akik rendelkeznek beruházható forrásokkal, ténylegesen fektessék is be azokat. Ez pedig nem fog megtörténni mindaddig, amíg a fejlett gazdaságokban – az USA-ban is – az alacsonyabb és közepes jövedelmű rétegek bevételei meg nem lódulnak, tartósan élénkítve a keresletet.
Temérdek profitot lehetne realizálni, mert a tőkejövedelmekre kivetett adók nem magasak, a vállalati szektor számára pedig olcsó finanszírozási források állnak rendelkezésre.

A jövedelmek azonban a csúcsra koncentrálódnak: 2011-ben például az amerikai gazdasági növekedés hozadékának 90 százaléka a leggazdagabb 1 százaléknál csapódott le.  Emellett egyre erősebb az oktatás és a megfelelő képzés iránti igény. Ha a minőségi képzést széles alapokra helyezik, az külön haszonnal jár a jövedelem-eloszlás problémájának felszámolásában.

Végezetül pedig jelen van az igény a hatékony nemzetközi együttműködésre. Kína folyó fizetési mérleg többlete csökkent, az USA deficitje 500 milliárd dollár, Észak-Európában pedig nagyjából ugyanekkora a többlet – miközben Dél-Európában összeomlik a kereslet. Az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek hosszabb távra szóló kihívása szintén globális együttműködést és sokkal nagyobb fokú amerikai elkötelezettséget követel meg.

A hosszú és keményen megharcolt amerikai elnökválasztási kampány után elérkezett az átfogó gazdaságpolitikai reformok ideje. Csak remélni lehet, hogy mindezt az amerikai kongresszus is felismeri, és támogatni fogja azokat az intézkedéseket, amelyekkel emberek százmillióinak sorsán lehetne segíteni, úgy az USA-ban, mint világszerte.

Copyright: Project Syndicate, 2012. www.project-syndicate.org