Kiszáradó szökőkutak

A tárgyalások jelenlegi állása szerint ugyanis a kérdés csupán az, hogy 15 vagy közel 30 százalékkal csökken-e a hazánk által lehívható kohéziós pénzek összege.

Az EU költségvetés nettó befizető országai azzal érvelnek, hogy a tagállamok otthon az utóbbi években sorra vezetik be a megszorító intézkedéseket, így közösségi szinten is eljött a spórolás ideje.

A nadrágszíj meghúzásának egyik fő vesztese pedig várhatóan az elmaradottabb tagállamok fejlesztését segítő kohéziós politika lesz. A nettó befizetők joggal érvelhetnek amellett, hogy számos esetben a kelet-európai országok megfelelő projektötletek vagy a társfinanszírozás nehézsége miatt a rendelkezésre álló kohéziós összegek jó részét fel sem tudják használni, vagy ha azokat le is hívják, előfordul, hogy sok hasznot nem hozó szökőkút-beruházásokra fordítják a támogatásokat.

A kevesebb kohéziós forrás az EU-tagok közül azért érinti különösen érzékenyen Magyarországot, mert az EU-ban alig van még egy olyan tagállam, amely annyira rá lenne utalva az uniós pénzekre. A hazai állami fejlesztések 97 százalékát ugyanis 2009 és 2011 között közösségi forrásból valósították meg.

Emiatt sürgősen szükség lesz az uniós támogatási rendszer átalakítására, hogy a kevesebb forrást a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés szempontjából minél hatékonyabban fel tudja használni az ország, amit az angol egyszerűen a Better Spending kifejezéssel ír le. Van mit javítani, 2007–2013 között csupán a források 14-16 százalékát különítették el kimondottan a vállalkozások fejlesztésére.