Solana: Tüzet oltanak a győztesek vagy tüzet nyitnak?

November 6-án lezárul a fárasztó kampány az Egyesült Államokban, és a győztes – Barack Obama vagy Mitt Romney – négy évig irányítja az országot. A világ másik felén, Pekingben a Kínai Kommunista Párt több mint 2000 küldöttje ül össze november 8-án. Nagyjából egy héttel később a pódiumra vonulnak – szigorú hierarchia szerint – a párt Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának tagjai, akik felkészülhetnek az 1,3 milliárdos ország vezetésére.

A világ két legnagyobb gazdaságában változik a vezetés, de változik maga a világ is. A Közel-Kelet például különösen intenzív átalakuláson megy keresztül. Az újjáépítés már több helyen megkezdődött, de Szíria még mindig lángokban áll. Irán a gazdaság összeomlása közepette is harcias maradt, a Hezbollah révén legalább egyszer sikeres robotrepülést hajtott végre Izrael fölött, és a hírek szerint több kibertámadást is indított. Nem csoda, ha a régióban továbbra is feszültek a viszonyok. Miután az ENSZ előtt az iráni nukleáris programmal szemben kemény fellépést szorgalmazott, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök előrehozott választást szorgalmaz, amelyen felhatalmazást kaphat egy Irán elleni akcióra.

Egyiptom eközben megtalálja saját egyensúlyát, úgy a belpolitikában – egy új alkotmány életbe léptetésével –, mint a külkapcsolataiban. Európa és a Közel-Kelet között ott van Törökország, egy regionális hatalmi szerepre törő feltörekvő gazdaság. Az ország déli szomszédjával, Szíriával tűzharcba keveredett, és NATO-szövetségeseitől kérte biztonsága megerősítését. Mindez csupán része annak a közel-keleti panorámának, amelyet a világ új vezetői megörökölnek. Az Egyesült Államok iraki katonai missziója már lezárult, Afganisztánból pedig a tervek szerint 2014-ben vonulhatnak ki a csapatok.

A következő amerikai elnök saját országában is gyökeresen megváltozott geopolitikai perspektívával szembesül. A technikai fejlődés és az innováció eredményeként az energia-függetlenség régi álma elkezdett valóra válni. Míg Amerika hatalmas földgázkészletét korábban kiaknázhatatlannak gondolták, az új technológiák – például a hidraulikus repesztés – a palagáz forradalmát indították el. Az elmúlt 15 évben tavaly fordult elő először, hogy az USA-ban felhasznált olajnak kevesebb mint fele származott importból. A palagáz-kitermelés bővülésének éves üteme 2000 és 2006 között átlagosan 17 százalék volt, 2006 és 2010 között viszont már 48 százalék. 2035-re a palagáz adhatja nagyjából a teljes amerikai energiatermelés felét.

De nem csupán az USA új vezetője örököl egy megváltozott világot. A csendes-óceáni térségben is vége szakadhat a rekordokat döntő gazdasági növekedésnek, amely a társadalmi és politikai stabilitás egyik alapvető letéteményese volt. Az elmúlt hónapok kínai eseményei is a belső nyugtalanságról tanúskodtak. A külső ellenséggel szembeni nacionalista érzelmek átmenetileg elterelhetik ugyan a figyelmet a belső problémákról, de ezek súlyosak és megoldásra várnak. Kína vezetőinek fő célkitűzése minden bizonnyal a növekedés ütemének fenntartása és gyorsítása marad, hogy minél több kínait emelhessenek ki a szegénységből, és hogy elkerülhessék a társadalmi elégedetlenséget.

Emellett továbbra is figyelemmel kísérik, mi történik az olajban gazdag Közel-Keleten; az évekig tartó kivárás után az új irányítás meglehet, aktívabb szerepet vállal a régióban, amire – mivel országuk megítélése itt előnyösebb – kedvező helyzetből nyílhat lehetősége. Az Európai Unió eközben saját démonaival küzd. Miközben EU-nak saját problémáira kell összpontosítania, nem hagyhatja magukra a déli szomszédokat sem. A mediterrán térség kritikus találkozópont, a politika, és a gazdaság tekintetében éppúgy, mint az energia szempontjából. Az EU legértékesebb eszköze itt a sokoldalú párbeszéd és a „puha hatalom” Nobel-díjas modellje.

Oroszországnak ugyancsak választ kell találnia a globális feltételek megváltozásából eredő gyengeségekre. A Kreml továbbra is támogatja Asszad elnök rezsimjét, és határozottan ellenzi a Szíria elleni katonai intervenciót, hogy megvédje stratégiai érdekeit, többek között a tartúszi tengeri támaszpontot. Moszkva többször is megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsának javaslatait, amelyek a több tízezer polgári áldozatot követelő helyzet megoldására irányultak.

A nemzetközi akció elmaradása Szíriában nem csupán az ország népe számára rossz hír, de aláássa a világ legfontosabb többoldalú intézményeinek legitimációját is. Mivel Szíria és Irán ügye szorosan összefügg, a Biztonsági Tanács öt állandó tagja (USA, Kína, Egyesült Királyság, Franciaország és Oroszország) közötti megosztottság különösen megnehezíti azt, hogy megoldást találjanak az iráni atomprogram problémájára. Ez nyilvánvaló a jelenlegi patthelyzetből, amely a tanács tagjai (és Németország), valamint Irán között kialakult.

Mivel a tét túlságosan nagy, a tárgyalásos megoldás minden lehetőségét ki kell használni. Akár igazak az amerikai-iráni kétoldalú tárgyalásokról szóló híresztelések, akár nem, az ilyen kezdeményezéseket üdvözölni kell. Miközben a nagy játékosok belső változásaikkal vannak elfoglalva, a régió tovább izzik. A fő kérdés az, hogy a novemberi választások győztesei tüzet oltanak, vagy tüzet nyitnak.

A szerző az ESADE Business Schoolban működő Centre for Global Economy and Geopolitcs elnöke, 1995 és 1999 között a NATO főtitkára

Copyright: Project Syndicate, 2012. www.project-syndicate.org