Előttünk a mikulásrally

A szeptemberi amerikai quantitative easing (QE3) bejelentéscsomag hosszabb időre biztosította a likviditásbőséget, az Európai Központi Bank egyidejűleg bejelentett kötvényvásárlási akciója pedig jelentősen javította az eurózóna kockázati megítélését, és ezzel teremtett biztató hangulatot a tőzsdéken. A bejelentéseket követő eufória később piaci korrekcióba torkollott, az éves csúcsról 8 százalék fölötti esés bontakozott ki, amely az amerikai elnökválasztás után érte el mélypontját, de november második fele már stabilizálódást hozott a piacokon. A nagyszabású rally azonban váratott magára, és nem kizárt, hogy az indexek egy klasszikus mikulásrally keretében zárkóznak föl az októberi idei éves csúcsaik közelébe.

Ebben nagy szerepe lehet annak is, hogy a tőzsdei vállalatok ma már merőben más – sokkal biztatóbb – képet mutatnak, mint 2008-ban. A nagy adós cégek bedőltek, másokat – mint az amerikai és az európai autóipart – megmentették. Akik kínkeservesen, vagy éppen könnyebben talpon maradtak, azok mindent elkövettek a hitelek kordában tartása, költségeik csökkentése és a biztos cashflow érdekében, és ma már a nyereségességre koncentrálnak, mert a „most még veszteséges vagyok, de csodásak a növekedési kilátásaim” típusú vállalatokat a kellemetlen emlékek miatt érthetően kerülik a befektetők.

Ez a mérlegalkalmazkodás jelentős deleveraging mellett ment végbe, a vállalkozások Amerika- és Európa szerte nettó hitelfölvevőből nettó megtakarítókká váltak, ami a beruházások lassulásával, létszámleépítésekkel és az alkalmazkodás más kellemetlen tüneteivel járt együtt. Emiatt sem az amerikai, sem az európai gazdaság nem kecsegtet fantasztikus növekedési kilátásokkal, így viszont a legcsekélyebb biztató jelnek is nagyon tud örülni mindenki. Az utóbbi időben éppen ilyen jelek mutatkoznak, például az amerikai ingatlanpiaci és munkanélküliségi adatokban.

Nem mellékes körülmény az sem, hogy a vállalatok fundamentálisan erősödtek. Az osztalékhozamok a fejlett országokban jelentősen meghaladják a kötvényhozamokat, hiszen a 0 közeli amerikai vagy német kötvényhozamokhoz képest a 2,2 százalék körüli amerikai és 3,4 százalék körüli német osztalékhozamok nem mutatnak rosszul. A részvénypiacok az árfolyam-nyereség (az S&P 500 esetében a P/E az elmúlt 10 év átlagos értékeinél körülbelül 15 százalékkal alacsonyabb) és az árfolyamkönyv szerinti érték (az S&P 500 esetében a P/BV az elmúlt 10 év átlagos értékeinél mintegy 20 százalékkal alacsonyabb) mutatók alapján is vonzók a befektetők számára.

Az emelkedés melletti érveket erősíti néhány pszichológiai tényező is. Idén eddig két nagy shortolási kísérletnek is tanúi voltunk (májusban 10 százalékot, október végén 8,5 százalékot csökkent az S&P 500), de a bikapiac mindkétszer erősebbnek bizonyult, és a nagy short pozíciókat tulajdonosaik jelentős veszteséggel viszonylag gyorsan leépíteni kényszerültek. Az esésre játszók idei vesztesége lassan kedvét szegi a legpesszimistábbaknak is. Márpedig a veszteség nem mutat jól a teljesítményekben, amiket világszerte év végén meg kell magyarázni a tulajdonosoknak és a befektetőknek, ezért a shortosabb kedvű portfólió menedzserek kockázati büdzséjében az idén már aligha maradt további tartalék.

2012 a makrogazdasági folyamatokról szólt, hozzászoktunk, hogy nem egyedi részvényeket, hanem úgy általában „kockázatot” vásárolunk. Hamarosan ennek vége lesz, és ebben legalábbis megerősít, ha arról szólnak az elemzések, hogy a lóra termett koreai rapper klipje mikor éri az egymilliárd letöltést a Youtube-on. Lehet, hogy ehelyett érdemes lenne ismét vállalati elemzéseket olvasni.