Mire elég a kétharmad?

A jobbközép Liberális Demokrata Párt (LDP) döntő többséget szerzett Japánban a vasárnapi választásokon: 106-tal, 294-re növelte képviselőinek számát a 480 fős alsóházban. A párt hagyományos partnerével, a korábbi 21 után 31 helyet szerző Új Komeito Párttal alkot majd koalíciót. A két párt együtt így 325 hellyel rendelkezik; 320 már olyan „szupertöbbséget” jelent, amely elegendő a felsőház többségi álláspontjának felülírásához is. A jelenleg kormányzó balközép Demokrata Párt (DPJ) megsemmisítő vereséget szenvedett, a korábbi 188 után mindössze 57 helyet szerzett; Noda Josihiko miniszterelnök be is jelentette, hogy lemond a pártelnökségről. A nemrég alakult Restauráció Párt, amelyet a japán politika „harmadik erejeként” tartottak számon, 54 képviselői hellyel, úgy tűnik, nem gyakorol komolyabb hatása az új kormányra.

A miniszterelnöki széket – várhatóan december végén – Abe Sinzó LDP-elnök foglalhatja el, aki korábban már volt kormányfő. Az alsóházban már megszerzett „szupertöbbség” – amit a júliusi választásokon a felsőházi többség megszerzése követhet – erős alapot jelent a gazdasági program megvalósításához. Abe Sinzó és az LDP az agresszív növekedésélénkítés mellett kampányolt, álláspontjuk szerint ahhoz, hogy Japán kikerüljön a recesszióból, erőteljesebb fiskális és monetáris stimulusokra van szükség, a költségvetés hosszú távú javítása és a strukturális reformok kisebb hangsúlyt kaptak.

A (döntően infrastruktúra-fejlesztésre szánt) kiadások várhatóan emelkednek; úgy véljük, a lazítás nagysága elérheti a GDP 1 százalékát. A fogyasztási adó kulcsának emelését elhalaszthatják: az eredeti terv szerint a jelenlegi 5 százalékról 10 százalékra emelkedne a kulcs (első lépésben áprilisban, 8 százalékra), Abe nyilatkozatai szerint a kérdés 2013 augusztusában kerülhet újra napirendre.

A leendő kormányfő agresszívabb monetáris lazítást tart szükségesnek, álláspontja szerint a japán jegybanknak a jelenlegi 1 százalékról 2 százalékra kellene emelnie az inflációs célszintet. A monetáris politikát az új többség könnyen befolyásolhatja, akár új kinevezésekkel, de a jegybanktörvény megváltoztatásával is. Sirakava Maszaaki kormányzó mandátuma áprilisban, két helyetteséé márciusban jár le.

Hiba lenne ugyanakkor azt állítani, hogy a japán jegybank nem lazít eléggé: az idei negyedik negyedévben az eszközvásárlási program keretösszege megközelíti a GDP 8 százalékát, ami megfelel a 2013-as Fed-lazítás méretének. A jegybank jelenlegi tervei szerint az eszközvásárlás 2013-ban is hasonló ütemben folytatódik, ami azt jelenti, hogy a felső korlát valószínűleg emelkedni fog, becslésünk szerint 10-15 ezer milliárd jennel.

Várhatóan megemelik az inflációs célszintet is, de valószínűleg csak az új kormányzó kinevezése után, amikorra a galambok többségbe kerülhetnek. A célszint emelésére a jegybank mandátumának módosítása kapcsán is sor kerülhet – erre azonban, úgy véljük, csak a felsőházi választások után kerülhet sor.

Abe Sinzó új, erős támogatottságú kormányával kapcsolatban két fő kockázatot látunk. A piac meglehet, kétségesnek tartja majd az adósságszint fenntarthatóságát – a GDP-arányos hiány 10 százalék 2012-ben, az államadósság 235 százalék lehet az év végén –, emiatt sor kerülhet Japán adósbesorolásának lerontására is. Abe a keményvonalas külpolitikája miatt nem kizárt Japán pacifista alkotmányának revíziója sem – bár ehhez mind az alsó-, mind a felsőházban kétharmados többség szükségeltetik, márpedig az Új Komeito nem támogatja az ötletet. A Japán és Kína közötti feszültség mindazonáltal erősödhet, amivel a miniszterelnök öngólt lőhet: a japán gazdaság ugyanis sokkal jobban függ a kínaitól, mint a kínai a japántól.