A gesztuspolitika vesztesei

Elmúlt a kezdeti értetlenség, felháborodás. Míg az első kormányzati-vállalati stratégiai megállapodásokat sok cég furcsállotta, ma már többen keresik, hogyan lehetnének ők is kiválasztottak. Negyven céggel lesz együttműködési szerződés. A teljes lista még nem ismert, talán akadnak még szabad helyek.

Régi darab, új szereposztással – kommentálta néhány megállapodás után egy menedzser a stratégiai együttműködési felbuzdulást. Az idáig a „rossz multi” szerepébe kényszerített cégek most átérezhetik, milyen az, amikor a kormány keblére ölel egy kiválasztottat, s eljátszatja vele a „jó multi” szerepét. Valószínűleg sok cégvezető zavarba jött a hirtelen jóindulattól. Nem is olyan régen még lelketlen kizsákmányolóknak kiáltották ki őket, akik csak a saját zsebükkel törődnek, s ha az nem telik rendesen, gyorsan továbbállnak.

Árnyalt értékelés helyett nagyüzemre járt a bűnbakképzés. Ez akkor így volt egyszerűbb. Mostanra alábbhagyott a multiellenesség. A válság ezen cégeket is megtépázta, költséget csökkentettek, embereket bocsátottak el, de nagy részük talpon maradt. Munkát ad, termel vagy szolgáltat, exportál, talán még fejleszt is. Tehát közreműködik a válság elviselhetővé tételében, kezelésében. Sőt, a jövő felépítésében is. Tudta ezt a kormány korábban is, de neki meg a büdzsé hiányának feltöltéséhez kellett a multik pénze. Jöttek az átmenetinek szánt különadók, aztán maradtak.

Az utóbbi időben mintha betelt volna a pohár. Túl sok olyan hír érkezett, mely szerint a külföldi székhelyeken úgy döntenek, jobb elkerülni Magyarországot az újabb beruházásokkal. Elegük lett az itteni hecckampányokból, a kiszámíthatatlan gazdaságpolitikából, az újabb és újabb sarcokból.

Tehát a kormánynak lépnie kellett. Ha másként nem, gesztusokkal jelezni, értékeli ő az itteni multik teljesítményét, még ha ez nem is látszik eléggé. Elérkezett hát a dicséret, az elismerés, az ígéretek kora. Közhírré tétetik, melyik cégeket látja a kormány perspektivikusnak, követendőnek. A kiválasztottak is váltottak, sérelmeket félretéve fogadják el a kormány együttműködési ajánlatát, s nyilvánosan tesznek hitet a további fejlesztés, bővítés mellett. Ha Magyarországon ez kell a boldoguláshoz, akkor különalkut kötnek, stratégiai megállapodásokat írnak alá. Persze, jobb az egységes, minden cégre egyformán vonatkozó gazdasági szabályozó rendszer, a kiszámíthatóság, az átláthatóság, a fejlesztésekhez kapcsolódó adókedvezmények, ezekhez nem kellene még külön megállapodás. Tudják ezt a kiválasztottak is, hogyne tudnák. Külföldön ezen elv szerint dolgozik anyavállalatuk. De félre lehet lökni a felkínált kormányzati jobb kezet? Elvileg igen. Voltak, akik megtették. Meggyőződésből, nem illett bele értékrendjükbe a kiválasztott szerepének eljátszása. Az üzleti világ többsége azonban pragmatikusan működik. Ártani nem árt egy ilyen megállapodás, akkor minek elleneznék? A nagy nyilvánosság publicitást, ingyen reklámlehetőséget hoz, miért mondanának le erről?

A kormányzati jóindulat hasznot hajthat az együttműködőnek. Ráadásul sokkal szimpatikusabb a „jó multi” szerepét játszani, mint a rosszét.

A kimaradóknál meg elkezdődött a helyezkedés. Egyelőre csak annyi ismert, 40 cég lesz a kiválasztott, ám a pontos lista nem tudható. Talán vannak még szabad helyek. Jó lenne bekerülni a kiválasztottak csapatába! Ha így működik az ország, ehhez kell igazodni – mondják.

Eddig 11 stratégiai megállapodás köttetett, a Richtert kivéve nemzetközi központú világcégek leányvállalatai az együttműködők. Nagy foglalkoztatók, nagy exportőrök, nagy fejlesztők. Kormányzati megállapodás nélkül is boldogulnának. Így viszont könnyebb lesz a lobbizás egy-egy ügy érdekében. Ezzel sincs semmi baj. A negyven cég azonban csak töredékét jelenti a jól teljesítő vállatoknak. Ők úgy érzik, kimaradnak valamiből. És keresik az igazodási pontokat, személyeket. Máshol ezt a piac adja. Nálunk meg az ilyen megállapodások.