Atombiztos tender

Számos olyan szakmai szempont ismert, amelynek alapján találgatni lehet, hogy a paksi bővítési tenderre készülő társaságok (országok) közül melyik gyárthatja a számunkra legmegfelelőbb atomerőművi blokkot. Ezek jórészt műszaki, biztonsági és finanszírozási kérdések, de ide értendő a hazai beszállítás várható aránya, a kivitelezés gyorsasága és sok minden más is. Nehéz ezeket összevetni. Hogyan határozható meg például az építkezés gyorsaságára, a létesítménynek a hazai hálózathoz való illeszthetőségére vagy biztonsági megoldásaira adható pontszám részrehajlás nélkül, ha a kiíró nagyjából előre tudja, melyik versenyző mit tud vállalni? Ez még akkor is felelősségteljes feladat, ha a pontozással a kiíró érdekei szerint alakíthatók az ajánlatok bizonyos részei.

Számos olyan szempontot is ismerni vélünk, amelyek fontosak az ország szempontjából az adott beruházással összefüggésben, de nincs helyük egy tenderkiírásban és nem is fognak szerepelni benne, közvetve azonban megjelenhetnek. Ilyen szempont lehet, hogy elégedettek vagyunk-e az adott szállítóval meglévő kapcsolatainkkal, hogy a vele való együttműködésünket milyen irányba terelnénk – ha egyáltalán együtt akarunk még működni vele, és nem valaki mással tervezzük egy új partnerség kiépítését. Mérlegre kerülhet, hogy a pályázó egyéb kapcsolatai révén milyen előnyöket ígérhet, és hogy miről maradunk le – esetleg mennyire járunk pórul –, ha nem neki adjuk a megbízást. Paks kapcsán főként a majdani orosz ajánlattevő mellett hallhatók a szakmaiak mellett az „egyéb” érvek is. Sokak szerint már régen eldőlt, hogy ők nyernek.

Számos szempontot pedig lehet, hogy nem is ismerünk, holott ezek is megjelenhetnek a pontozásban, és hozhatnak ki meglepő eredményt. Szélsőséges elképzelések szerint még az is megeshet, hogy a szimpla szakmai és gazdasági érvek kapnak elsőbbséget a pályázatok elbírálásakor.