Az izgalom hete

Szokás szerint megint az utolsó pillanatban ébredeznek a cégtulajdonosok, hiába mocorog valahol hátul az agyukban már hónapok óta, hogy valamit el kellene intézni, mégis tologatnak-halogatnak, s persze egyre izgatottabbá válnak. Hát igen, itt van az utolsó hét: februárig muszáj lenne módosítani a cégpapírokat. „Csak” tíz hónap lett volna rá.

Az országban több százezer vállalkozás van, ám csak a töredékük rendezte eddig ezt a kötelezettségét. A budapesti társaságoknak még az egyharmada sem.

Most pedig mindenki kapkod fűhöz-fához: pontosan mit is kéne csinálni, hová kéne fordulni, van-e esetleg kiskapu vagy időhaladék. Az biztos, ügyvéd kell, az ő közreműködését ezúttal nem lehet kikerülni. S persze ilyenkor már repkednek az átkok is, hiszen a rémhírek már 50 ezer forintos honoráriumokról is szólnak. S elhangzik a kérdés is: minek ez a macerás információszolgáltatás? „Még a kültag anyjának a nevét is be kell írni” – háborognak innen, „a második, soha nem használt keresztnevemet is kérik” – durcáskodnak onnan. S közben súlyos büntetésekről szólnak a hírek.

Igen, valóban úgy tűnhet, hogy indokolatlan vegzálásról van szó, a hatalom arcátlan pöffeszkedésének vagyunk a tanúi. Ám az érem másik oldalát is érdemes megvizsgálni. A világon szinte példátlan módon tűnnek el cégek Magyarországon, hátrahagyva csapot-papot, vagyis mindenféle adósságot, fizetési kötelezettséget. Másnap pedig ugyanezek az ügyeskedő csalók más cégnév mögé bújva, utolérhetetlenül, újból ott vannak a piacon, prédára lesve. Vannak olyan belvárosi lakások, ahová több tucat cég van bejelentve, sokuknak szerencsétlen utcalakó a „tulajdonosa”. Nem vitás, mi ezeknek a társaságoknak a célja: adómegkerülés, félrevezetés. Az építőiparról ma már szinte csak a meg nem fizetett munkák, az emiatt csődbe jutott cégek százai jutnak az ember eszébe.

Lehetünk hát idegesek, türelmetlenek, de egy kicsit izguljunk ezek miatt is.