Női kvóta: logikus, ami nem logikus

Viviane Reding Európai Uniós biztos csatát nyert. Háborút azonban még nem. Sikerült keresztülvernie az Európai Bizottságon azt az irányelvtervezetet, amely kimondja: az évi 50 millió eurónál nagyobb árbevételű és legalább 250 főt foglalkozatót tőzsdei cégek felügyelőbizottságában 2020-ra el kell érni a 40 százalékos női arányt.. A döntés tavaly, november közepén született. Azóta csend.

Hogy miért csak csatát nyert Viviane Reding, s nem háborút? Például azért, mert eredetileg az igazgatóságokra szeretett volna női kvótát elfogadtatni. Nagy volt a felzúdulás. Kilenc tagállam – köztük Magyarország – tiltakozott, nehogy már uniós hatáskörbe kerüljön ez a téma is, majd a tagországok megoldják a nemek közötti esélyegyenlőséget az üzleti világban is. Az EU-biztos visszakozott, s a felügyelőbizottságokat vette célba. Ez üzleti szempontból „ártalmatlanabb” terület, sok cégnél csak az utólagos kontroll, a gazdálkodás számainak ellenőrzése e testület dolga, túl sok beleszólása nincs a cégügyekbe. A módosított javaslatot az Európai Bizottság tagjai elfogadták. A végrehajtás ellenőrzése, az esetleges szankciók megállapítása viszont nemzeti hatáskörbe került.

Magyarország az utolsók között kullog: a Budapesti Értéktőzsde BUX-indexében szereplő vállalatok felügyelőbizottságában 5,3 százalék a nők aránya. Ez csak Cipruson és Máltán alacsonyabb. Az uniós átlag 13,7 százalékos. A közéletben sem jobb a helyzet: pár hónapja van egy női miniszter, államtitkárból valamivel több is akad. A közélet szereplői nálunk ilyen példát mutatnak.

Nem logikus, de talán mégis az, hogy az üzleti szektor lett a példaadásra kiszemelt szektor. Nem logikus, mert milyen alapon avatkozik bele az EB abba, hogy magáncégek kit ültetnek az fb-székekbe? Az állami cégeknél mégcsak lenne rá magyarázat.Milyen jogon ír elő kvótákat, meg javasol szankciókat? Akkor, amikor úgyis baj van a gazdaságban, recesszióval, veszteséggel küzd Európa jó része. Talán éppen ezért. Átalakul a gazdaság. A cégvezetők saját bőrükön tapasztalják, a régi módon nem működik már a világ. Talán attól lesz hatékonyabb az új világrend, ha a nőknek nagyobb szerep jut az irányításban. Innen nézve nagyon is logikus, hogy az üzleti szektor legyen a kísérleti terep.

Az üzletemberek általában rugalmasabbak, hatékonyabbak, mint a politikusok. A profit, a tulajdonosok elvárása hajtja őket. S ha már a régi módszerek tartalékai kimerülnek, hajlandók új megoldások felé fordulni. Akár sok női főnökkel is. Több nemzetközi tanulmány kimutatta ugyanis, hogy nőkkel hatékonyabb, sikeresebb egy vállalat. A McKinsey nemzetközi tanácsadó cég elemzése szerint azok a vállalkozások, amelyeknél kiegyensúlyozott a nők és a férfiak aránya, 56 százalékkal magasabb működési profitot képesek elérni. Az Ernst & Young a világ 290 vállalatát vette górcső alá pár éve, s hasonló következtetésre jutott.

Tehát a nők jelenthetik azt a „rejtett tartalékot”, amit válságban, vagy éppen a nagy gazdasági átalakulásnál, célszerű mobilizálni. Egyre elfogadottabb az a tétel is, hogy a jövő nagy vezetői már nem a kézi vezérlők, a mindent szájbarágó, autokrata személyiségek, hanem az együttműködő és együtt érző, csoportmunkában brillírozó, intuitív és kreatív emberek. Mondják, ez utóbbi tulajdonságok főleg azoknál fejlettebbek, ahol a jobb agyfélteke működése az erősebb. Vagyis a nőknél. Ez persze nem jelenti azt, hogy a férfiúi racionalitásra, elemzőkészségre, rendszerszervezésre ne lenne szükség. Ez csak annyit jelent, hogy a józan ész mellett a szív, a fantázia nagyobb szerepet kaphat a gazdasági döntéseknél. Hogy akkor miért kellett tiltakozni a nők arányának növelése ellen? Talán mert kötelező. S ami kötelező, azt utálni szokás.