Valami van a brüsszeli levegőben

Orbán Viktor csak az utolsó pillanatban nevezi meg Simor András utódját – tudtuk meg a kormányfő brüsszeli sajtótájékoztatóján. Értetlenkedhetnénk azon, hogy miért kell az ilyen bejelentésekért mindig ilyen messzire elutazni, de ne tegyük. Azon se akadjunk fenn, hogy a lengyel-típúsú „IMF-védőhálóval” kapcsolatos tárgyalások állásáról is Brüsszelben hallottunk először egyenes beszédet a kormány részéről. A miniszterelnök egy újságírói kérdésre adott rövid válaszban többet elárult – hogy tudniillik az IMF nemet mondott –, mint a semmitmondásban egyre gyakorlottabb tárca nélküli miniszter három interjúban összesen.

De térjünk vissza az új jegybankelnökhöz! A kormányfő azzal indokolta a nem éppen orotodox jelölési procedúrát, hogy így „megvédi Magyarországot a spekulációtól”. Ennek sok értelme nincs – hiszen éppenséggel a bizonytalanság az, ami spekulációra készteti a Roubini-féle alakokat –, a kivárásnak azonban lehet egy pozitív üzenete is. A jegybank élén bekövetkező változást ugyanis kivétel nélkül minden piaci szereplő az év egyik legfontosabb eseményének tekinti, és teljes az összhang abban is, hogy az új elnöknek nagyon rövid idő alatt ki kell alakítania magáról a Kelet-Közép-Európa (egyik) leghitelesebb jegybankára image-et.

A kormányzati elvárások szerint ráadásul az új vezetésű MNB-nek nemkonvencionális eszközökkel is támogatnia kell a magyar gazdaságot. Az ötlet korántsem ördögtől való, a jegybanki devizatartalék egy részének egyszeri felhasználása az államadósság törlesztésére például olyan béka, amelyet egy hiteles, független jegybankelnök 2013-ban akár le is nyelethet a piaccal. Ha a kormányfő szerint az új elnök megismertetéséhez egy szerény, alig egyhónapos „felvezető kampányra” sincs szükség, az csak azt jelentheti: olyan szakembert fog jelölni, akin hiányos tapasztalatok vagy túlságosan erős politikai kötődések miatt akkor sem lehet fogást találni, ha cigánygyerekek potyognak az égből.