Lehetőségek bőven vannak a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokban

Szép gesztus volt Orbán Viktortól, ha vitt tegnap tortát vagy egy rekesz jó magyar bort Alekszej Millernek, a Gazprom igazgatósági elnökének ugyanis éppen a születésnapja volt. Ha nem vitt, akkor is volt mivel kedveskednie, ahogy volt mivel kedvében járnia fő tárgyalópartnerének, Vlagyimir Putyinnak is.

A magyar miniszterelnök persze nem ünnepelni ment Moszkvába, hanem gazdasági-politikai kapcsolatokat építeni. Így viszont amennyit vitt, legalább annyit hozni is akart. Lehetőségek pedig bőven vannak a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokban, és ezek kiaknázási szándékát jelzik a tárgyalások utáni nyilatkozatok is. E tervek beváltása mellesleg igencsak az érdekünkben áll, hiszen árucsere-forgalmunkban a magyar kivitel igencsak szerényen szerepel az importhoz képest azóta, amióta (több okból) nem magyar áruval ellentételezzük az azóta igencsak megdrágult orosz olajat és gázt.

A puding (jelen esetben a torta) próbája azonban csak ezután jön. Az, hogy a két ország vezetői mit akarnak ténylegesen is megvalósítani a tegnap megtárgyaltakból, hamarosan abból derül majd ki, hogy mely területeken jönnek létre munkabizottságok, indul meg a tényleges együttműködés előkészítése. Előrepélés pedig csak akkor lesz, ha mindkét ország úgy érzi, hogy az adok és a kapok egyenlege egyértelműen a saját oldalára billen. A mérleg két serpenyőjébe azonban nehezen összevethető, politikai szempontokkal is fűszerezett súlyok kerültek. Az oroszok terjeszkedni akarnak az energiaipar minden területén, továbbá az áruszállításban, a pénzügyekben – és mindenben, amiben csak lehet. Mi viszont azt szeretnénk, ha ebből a terjeszkedésből nekünk is hasznunk lenne, ha termékeink a régi lendülettel tarolnának az orosz piacon, és persze, hogy sokkal olcsóbban kapjuk az orosz gázt. Mindezek mellé még azt is szeretnénk hinni, hogy nem ugyanabba a folyóba lépünk vissza, amelyből egyszer már többé-kevésbé kikecmeregtünk.