Diák életpályamodellre is szükség lenne

Amíg a magyarországi beruházások csökkennek, nincs esély tömeges munkahelyteremtésre, se százezerre, se egymillióra. A kormány azonban továbbra is a nagy számok bűvöletében él. A tervek között szerepel, hogy jövőre további 300 ezer közmunkást állítanak munkába. A közmunka eddig is sokakat terelt vissza vagy léptetett be a munkaerőpiacra – kérdés, hogy a továbblépés kilátásai javulhatnak-e a létszám növekedésével.

A közmunka jó ideig szitokszó volt, mára azonban változott a megítélése, jó kommunikáció mellett akár fényesedhetne is. Az üzenet az, hogy a közmunka átmeneti állapot, amíg nem lesz elég új munkahely, ahol a megélhetésre elég fizetésért lehet dolgozni. Hogy ez mikor valósul meg, nem tudja senki – a kormányban sem. Elég furcsa a kettősség: amíg a 2011-ben indult társadalmi felzárkózási stratégia értékelő, monitoring tevékenységét az Európai Unió is elismerte, vagyis a helyzetfelismerést jónak ítélik, addig a végkövetkeztetéssel mindenkinek gondjai vannak.

Lehet örülni annak, hogy ma egy közmunkás már nemcsak árkokat tisztít és szemetet szed (ami egyébként egy településen fontos munka), de az egyre nagyobb számú fiatal munkanélküli előtt nem lebeghet az a cél, hogy – például friss tanári diplomával a zsebében – közmunkásként helyezkedjen el. Lehet irodában adatokat rögzíteni vagy faluhelyen zöldséget termeszteni, de ennek átmeneti állapotnak kell lennie! Pedig könnyen elképzelhető, hogy a fiatal munkanélkülieket segítő EU-s garanciaprogramban is csak valamilyen közmunkás elképzeléssel juthat az ország lehívható forrásokhoz. Látszatmegoldás ez is, de kár lenne veszni hagyni a milliárdokat.

A fiatalok már az iskolában is nehéz döntés előtt állnak. Nemcsak pedagógus, de diák életpályamodellre is szükség lenne, piacképes szakmákkal vagy normális egyetemi lehetőségekkel. Máskülönben marad a közmunkás távlat.