Morgan Stanley: a választások előtt akár újra büntethetik a bankrendszert

Az MNB a múlt héten a várakozásokkal összhangban, zsinórban 12. alkalommal is csökkentette az alapkamatot, 25 bázisponttal, 4 százalékra. A figyelem mindazonáltal Matolcsy György sajtótájékoztatójára irányult. Az elnöktől valamiféle iránymutatást („forward guidance”) vártak, némelyek arra is számítottak, hogy az MNB valamiképpen jelzi, hol ér véget a jelenlegi kamatcsökkentési ciklus. A végső soron „galamb-jellegű” üzenet három fő eleme a következő. (i) A további csökkentés nem csupán valószínű, de „szükségszerű” is; Matolcsy jelezte, hogy az éppen csak elindult kilábalást kamatvágásokkal kell megerősíteni. (ii) A lazítás üteme lassulhat. Az elnök nem zárta ki a további 25 bázispontos vágásokat, de utalt arra, hogy a jövőben akár 10 bázispontos lépések is lehetnek. (iii) A jelenlegi „célszint” 3–3,5 százalék. Az MNB nyilvánvalóan nem kötelezte el magát, de Matolcsy arra utalt, hogy a végső kamatszint valahol 3 és 3,5 százalék között lehet, azaz 50–100 bázisponttal a jelenlegi szint alatt. Hogy miért? Arra gondolunk, hogy ezen a szinten – az MNB legfrissebb prognózisa alapján – az előremutató reálkamat kényelmesen pozitív marad. Pleschinger Gyula későbbi nyilatkozata, miszerint mindez nem a jegybank, hanem az elnök személyes álláspontja, kissé gyengíti az „iránymutatást”.

Álláspontunk szerint Matolcsy eloszlatta a jövőbeli monetáris politikát övező bizonytalanság jó részét. Az MNB a következő hónapokban folytathatja a kamatvágást, de dönthet úgy, hogy lassítja az ütemet (például havonta 10 bázisponttal csökkenti a kamatot). Saját 3,5 százalékos prognózisunk így továbbra is érvényben van, bár valószínűbb, hogy csak decemberre érjük el (zsinórban 5, egyenként 10 bázispontos vágást feltételezve), nem pedig szeptemberben. Elképzelhető, hogy a kamat ennél lejjebb csökken, de egyelőre nem érezzük úgy, hogy előrejelzésünkön változtatni kellene.

Az inflációs kilátások alapján a következő hónapokban a vágás meglehetősen könnyű választás lesz. Az éves ráta ősszel, a rezsicsökkentés következő lépései miatt valószínűleg 1 százalék alá csökken. Érdemes megjegyezni, hogy az újabb energiaár-csökkenést az MNB a legutóbbi inflációs előrejelzésében még nem vette figyelembe, így a szeptemberi inflációs jelentésben valószínűleg lefelé módosítják a prognózist.

Miközben az MNB-nek az országspecifikus kockázatkerülés rohamaival ezidáig nem igazán kellett szembenéznie, a most formálódó új devizahiteles történet már érdekes teszt lehet. Némely piaci résztvevőben aggodalmat keltett, amikor Navracsics Tibor arról beszélt, hogy a kormány lehetőségeket keres a devizahitel-szerződések megváltoztatására. A miniszter szerint a hitelt felvevők nem kárhoztathatók azért, mert a drasztikus árfolyamváltozások miatt képtelenek visszafizetni hiteleiket.

A kijelentések kényelmetlen helyzetet teremtettek. A PSZÁF 2013. márciusi adatai szerint a teljes deviza-alapú jelzáloghitel-állomány 3500 milliárd forint, ennek 21 százaléka, 724 milliárd forint a 90 napon túli késedelmes hitelek állománya. Jelenleg a fő bizonytalanságok a következők. (i) Vajon a tervezett megoldás csak a lakáscélú devizahitelekre (1900 milliárd forint) vonatkozik majd, vagy a jelzáloghitelek szélesebb körére (3500 milliárd)? Eredetileg az utóbbira gondoltunk, de Varga Mihály miniszter szavai alapján arra lehet következtetni, hogy inkább az előbbiről lesz szó. (ii) Az új program az összes devizahitelre vonatkozik majd, vagy csak a késedelmesekre? (iii) És vajon azokra is vonatkozik-e, akik már beléptek árfolyamgátba?

Nyilvánvaló, hogyha egy mesterségesen erős forintárfolyamot alkalmaznak (esetleg visszamenőlegesen) a törlesztőrészletek kiszámításakor, akkor a háztartások által elkönyvelt nyerség a bankok oldalán költségként jelenik meg. Nem világos, hogy ez a teher miként oszlik majd meg a bankok és a kormány között.

Sok tehát még kérdőjel. Annyi mindazonáltal biztos, hogy a kormány megint keresi a lehetőségeket arra, hogy kezelje a devizahitelesek problémáját. Minden olyan változás, amelyet visszamenőlegesen tesznek kötelezővé a bankoknak, erősíteni fogja a Fidesz bank-ellenességéről kialakult véleményeket. Emlékezzünk arra, hogy a múlt hónapban a kormány megpróbált 7 százalékos díjat kiróni a bankokra az állam által átvett önkormányzati hitelállomány után (amelyet utóbb egy egyszeri befizetésre változtattak) – ez volt a legutóbbi eset, amikor egy kormányzati intézkedés nagy meglepetést okozott a bankoknak. Bizakodásra adhat okot, hogy Varga Mihály és néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök is arra utalt, hogy a bankokkal közösen kell megtalálni a megoldást, és hogy a devizahitelesek megmentése nem veszélyeztetheti a bankrendszert. Ettől még figyelünk azokra a kockázatokra, amelyek az új tervekből erednek, különösen annak fényében, hogy a kormány és a bankok kapcsolata – finoman szólva – továbbra is tartogat kihívásokat. Úgy véljük, hogy a 2014-es választások közeledtével nem zárható ki az unortodox vagy egyoldalú, a bankrendszert büntető döntések kockázata.