Ne szurkoljunk annak, hogy Szlovákia felől kelljen gázt importálnunk

Felértékelődhet a most épülő magyar–szlovák gázvezetéki összeköttetés még akkor is, ha tudjuk: addig nem sokat ér az egész, amíg át nem adják az észak-dél gázfolyosó két végére tervezett cseppfolyósgáz-fogadó terminálokat, amíg be nem indul a lengyel palagáztermelés, vagy amíg Szlovákiába nem érkezhet nyugat felől is gáz. Addig csak orosz gázt hozhatunk az új interkonnektoron, az meg van így is. Igaz, exportálhatunk rajta, ez nagyon jó a piacnak, de a hazai ellátásbiztonságot aligha javítja.

Azért értékelődhet fel mégis az új cső, mert a Nabucco befuccsolásával minden majdani importlehetőség többet ér, mint amennyinek korábban ígérkezett. Az előbb felsorolt feltételek közül előbb-utóbb valamelyik teljesülni fog. A legesélyesebb a már szintén épülő, lengyelországi LNG-kikötő.

Kérdőjelek azért még vannak. A beruházás 2009-es szándéknyilatkozatában még az állt, hogyha minden jól megy, 2013 első negyedévében üzembe helyezik a vezetéket. Nem ment minden jól. Kiderült, hogy a kutya se akar az új csövön gázt szállíttatni. (Pontosabban az igény messze elmaradt attól, ami miatt érdemes lett volna árkot ásni Balassagyarmattól Vecsésig, még a 30 millió eurós uniós támogatással sem.)

A két rendszerüzemeltető, a hazai FGSZ és a szlovákiai Eustream tehát parkolópályára állította a tervet. Ám tavaly magyar oldalon az FGSZ-ről a Magyar Gáz Tranzitra testálódott a feladat, és döntöttek: ellátásbiztonsági megfontolásból mégiscsak meg kell építeni a vezetéket.

A munka tehát folyik, de továbbra sem tudjuk, hogy ki és mennyi gázt akar majd továbbítani az új interkonnektoron, pedig valahogyan mégiscsak meg kellene térülnie a sokmilliárd forintos beruházásnak. Gázellátási zavar esetén persze használhatnánk a vezetéket, de azért inkább ne szurkoljunk, hogy egy vészhelyzet elhárítása miatt Szlovákia felől kelljen gázt importálnunk.