Sokadszor rúg a kormány azokba, akik nem hitelből finanszíroznák a jövőjüket

Sokadszor rúg bele a regnáló kormány azokba az emberekbe, akik nem hitelből, hanem megtakarításból tervezik finanszírozni a jövőjüket. A magánnyugdíj-pénztári befizetéseket elvonták, és az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás is egyre kevésbé éri meg, hiszen míg korábban az egyéni befizetések 30 százalékát lehetett visszaigényelni a személyi jövedelemadóból, most már csak a 20 százalékát. Hasonlóan csökkentették a nyugdíj-előtakarékossági számlára befizetett pénzek adókedvezményét.

A megtakarítók elleni legutóbbi intézkedés a kamatokra kivetett 6 százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho). A takarékoskodók örülhettek, amikor a korábbi 20 százalékos kamatadót 16 százalékosra csökkentette a kormány, az öröm azonban tiszavirágéletű lett, holnaptól ugyanis a korábbinál is többet, 22 százalékot von el az állam a nyereségből.
Kivétel persze van: a forint állampapír. Hogy össze ne akasszuk a bajuszunkat az EU-val, a trükkös jogszabályalkotók még azt is bevették a törvénybe, hogy az EGT-tagállamok forint állampapírjai is mentesülnek az eho alól. Forintos állampapírból viszont a nemzetközi választék szűkös, eddig sem Svájc, sem Finnország, de még a szomszédos Ausztria sem igyekezett a magyar valutában eladósodni.

Érthető, ha a kormány nem kíván a külföldi állampapírokra eho-mentességet adni, ezt viszont úgy oldotta meg, hogy devizás magyar államkötvények is bekerültek az eho-s körbe. Így aki a törvény elfogadása előtt jegyzett például a Prémium Euró Magyar Államkötvényből, az eredetileg ígért kamatnál kevesebbet kap majd meg nettóban. Kérdés: tehet-e ilyet egy állam, hogy megígér egy kamatot az állampapírra, majd utólag lecsippent belőle, vagyis csökkenti a visszafizetendő összeget? A magyar állam hasonlóval próbálkozott már a bankoknál az önkormányzatoktól átvett adósság megadóztatása kapcsán is. Akkor részleges államcsődről beszéltek, most vajon nem ez a helyzet?