A héten eldőlhet, hogy az év vicce vagy az év üzlete a Sólyom

Akkor talán kiderül, hogy milyen számítások alapján gondolták úgy, hogy megéri nekik egy budapesti székhelyű, új magyar légitársaságba invesztálniuk évente több tízmillió eurót. Éppen egy olyan időszakban, amikor egyre jobban elmosódik a határ a fapados és a hagyományos légitársaságok szolgáltatásai között, mert az utóbbiak nyereségességével gondok akadtak.

A Sólyom vezetőinek megingathatatlan magabiztossága azt a látszatot kelti, hogy átgondolt, kiérlelt üzleti modellel rendelkeznek. Az elmúlt hetekben napvilágot látott nyilatkozatokból azonban ez nem mindig érhető tetten. Hol azt mondják, hogy nem jegyárral, hanem a szolgáltatás minőségével szeretnének versenyezni. Máskor pedig, hogy megjelenésük árcsökkentő hatást fog kiváltani, amelynek előnyeit a légi utasok fogják élvezni. Olyan sem létezett eddig, hogy alacsony költségek mellett nyújtson egy társaság prémium szolgáltatásokat. Ugyanis például központi reptereken kell megfordulnia Londonban, Brüsszelben, Stockholmban, ami nem tartozik az olcsó mulatságok közé.

Szintén gyanús az állam részéről tapasztalható mély hallgatás. Normális körülmények között, a kormány illetékes tagjainak naponta tízszer kellene fényképezkedniük egy olyan magyar légitársaság vezetőivel, amelyik az elkövetkező 4 évben közvetlenül 5 ezer magyar honfitársunknak kínálna munkát, illetve beszállítókon keresztül további 20 ezer embernek biztosítana megélhetést. Ehelyett Orbán Viktor csak annyit mond, hogy a magyar állam korábban évente mintegy 40 milliárd forintot költött a Malév fenntartására, és most nem látja annak a lehetőségét, hogy az EU döntése után költségvetési támogatást tudjanak nyújtani bármilyen légitársaságnak. A fejlesztési tárca is csak annyit présel ki magából, hogy egy Budapest központú, versenyképes nemzeti hálózati légitársaság megjelenése kedvezően hatna a hazai légiközlekedési iparág lehetőségeire és a magyar nemzetgazdaságra.

Van egy olyan érzésem, hogy meglehetősen nagy nyomás nehezedik most a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légügyi Hivatalára. Az állam által agyonajnározott Wizz Air például konkrétan megüzente, hogy nagyon kockázatos dolog lenne engedélyt adni a Sólyomnak. A magyar gyökerű, de évek óta Svájcban adózó fapados légitársaság természetesen csak az utasok érdekében fejtette ki álláspontját. Abban igazuk van, hogy a jelenlegi gazdasági stagnálás, a magas olajárak és a légitársaságok közti sokkal erősebb verseny miatt a szükséges tőke még magasabb, mint néhány éve volt. A baj inkább az, hogy már elkezdődött a kölcsönös sárdobálás is. A Wizz szerint a Sólyomnak elavult a flottája, ezért kész életveszély lenne repülni vele. A Sólyom pedig úgy látja, lehet, hogy a riválisának fiatalabb a gépparkja, de az elmúlt években annyira szétrepülték őket és spóroltak a szervizeléssel, hogy csoda, ha a levegőben maradnak.

Még sok helyen elvérezhet a Sólyom, hivatali packázással késleltethető vagy megtagadható az engedély; még sincs elég tőkéje az arab befektetőknek; vagy nem sikerül megtölteni a gépeket. Ha végül az év vicce lesz ez a történet, akkor sem lehet majd őszintén nevetni. A magyar gazdaságnak mindenképpen jót tenne, ha a Sólyomnak köszönhetően fellendülne például a konferenciaturizmus és az egykori Malév-dolgozóknak is jót tenne, ha újra lenne állásuk. Nem fognak nevetni, ha újra hiába reménykedtek. Ha viszont az év üzlete lesz, akkor jár majd a gratuláció, és én hinni kezdek a csodákban. Mert sokan, sokfelé keresték a tőkeerős befektetőt, és másnak nem sikerült megtalálni.

Sólyom emblémás gépet biztosan látni fogunk. Érdemes lesz kimenni a reptérre lefényképezni, mert még sokat érhet. Vagy így, vagy úgy.