Új mértékegység: amire már nem elég a Nokia-doboz sem

Vajon milyen dobozban fér el 100 millió forint? Az egykor 15 milliót elnyelő Nokia-dobozok egyre kisebbek, a cég piaci pozíciója meggyengült, így talán már el is indult a verseny a számítógépgyártók között, hogy melyik asztali gép dobozáról nevezzék el a 2010-es évek korrupciós mértékegységét.

Megint egy hangfelvétel, ezúttal Zuglóból, amelyen tulajdonképpen nincs semmi meglepődnivaló: az építési vállalkozó akkor kap megbízást egy önkormányzattól, ha visszaoszt. A mostani felvétel szerint 20 százalékot, egy korábbi, szombathelyi diktafon alapján tíz százalékot, az arányok tehát mintha nem nőnének a szocialista idők óta. Az abszolút összeg azonban igen. Félmilliárdos intézményfelújításnál bizony százmilliót kell vinni, készpénzben, ami, lássuk be, logisztikailag sem egyszerű.

Az idei év gazdasági kulcsszava a start-up. Az egyedi, innovatív ötletből táplálkozó induló cégekbe egy idő után befektetnek a nagyok, és felvirágoztatják a kis csírát. A hazai start up-oknak azonban illene szólni, hogy a nagy ötlet helyett általában elég egy számítógépes doboz, és máris el van nyerve a tender.

De attól tartok, a visszaosztás már csak helyi szinten, és a helyi vezetők saját szakállára működik. Ha eljönnek a napszemüveges fiúk – Bod Péter Ákos halhatatlan kifejezése –, akkor sajnos sok esetben száz százalék a visszaosztás aránya. A start-up cég szépen megnyeri a tendert, megcsinálja, de akkor jön egy banánhéj, és a céget máris új tulajdonos virágoztatja fel. Start-up után end up.

A most kezdődött véghajrában a 10–20 százalékos embereknek aligha jut már nagy falat. A stadion- vagy Normafa-típusú, akár több tízmilliárdos projekteknél már aligha van visszaosztás. A Transparency International szavaival élve az állam elfoglalása után klasszikus korrupció alig lesz. Megkérdőjelezhető állami célok érdekében kifizetett megmagyarázhatatlanul magas összegek mennek makulátlan vállalkozókhoz, akiknek eszébe sem jut bárkinek visszaosztani a nehéz munkával megszerzett pénzből.