Köszönjük, számvevőszék!

Sokat köszönhetünk az Állami Számvevőszék által tegnap közzétett, a közmunkaprogramról szóló jelentésének. Nem azért, mert végre tisztán látjuk a munkaerőpiacnak ezt a vitathatatlanul hasznos, mégis sokat vitatott területét, sokkal inkább azért, mert az érintetteket végre felszólították, hogy – valamelyest – tegyék átláthatóbbá a rendszert.

A minisztériumi (NGM, BM) adatszolgáltatás szerint például 2011-ben a közszolgáltatásban „érintettek” száma 287 671 fő volt, a Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint 243 414 fő. 2012 első negyedévében aztán fordult a kocka: a minisztériumi szám 32 683, a hivatalé 81 762. És persze becsült a KSH is, ezzel a (különböző) adatok száma már három. Ez egyáltalán nem meglepő, figyelembe véve, hogy – például – 2012-ben 389 önkormányzat nem rögzítette az adatokat.

Az „érintett” a hivatal terminus technicusa: „az adott időszakban legalább egy napon közfoglalkoztatásban részt vevő egyének esetszáma; amennyiben egy egyénnek adott időszak alatt több szerződése született, akkor többször szerepel”. Ez a szám tehát nem a foglalkoztatás bővülését mutatja. Meglehetősen nehéz megbecsülni azt is, hogy egy közmunkásra – a különböző kategóriákban – átlagosan mekkora „támogatás” jut. Pedig ez is segíthetné a tisztánlátást: nagy különbség van ugyanis egy minimálbér-közeli szerény, de tartós kereset és a nyomor néhány ezer forintos, a foglalkoztatásbővülés tekintetében irreleváns, alkalmankénti enyhítése között.

„A közfoglalkoztatásért felelős minisztériumok nem alakították ki az eredményesség és a hatékonyság mérésére alkalmas kritériumokat, mutatószámokat” – szögezi le az ÁSZ jelentése. A számvevőszék ezért javasolta a belügyminiszternek: „intézkedjen egy megbízható adatszolgáltatási rendszer működtetéséről”. Pintér Sándor észrevételében kérte, hogy ez legyen a Belügyminisztérium és az NGM közös feladata. Ezt az ÁSZ felügyeleti vezetője elutasította. Itt tartunk.