Halasztás

Úgy tűnik, tovább kell várniuk azoknak az adósoknak, akik a bíróságoktól várják a megoldást a devizahitelükkel összefüggő problémáikra: az érintett felek tegnapi megbeszélése után ugyanis kiderült, hogy még csak a problémás kérdések – egyoldalú kamatváltozás, árfolyamrés, területi illetékesség – felvetéséig sikerült eljutni, az egységes jogi rendezés egyelőre távoli célnak tűnik. Figyelemre méltó emellett, hogy Navracsics Tibor igazságügyi miniszer szavai szerint, ha van más megnyugtató megoldás, akkor utólag nem lesz szükség „belenyúlni” a szerződésekbe: ez csak akkor lehet indokolt, ha tömeges, közérdekre kiható sérelem merül fel.

Így az egyeztetési folyamattól legfeljebb azt lehet várni, hogy a bíróságok a jelenleginél gyorsabban, és egységesebben dönthetnek a devizahitelekkel összefüggő ügyekben: arra számítani viszont, hogy – esetleg némi kormányzati nyomásra – egy csapásra megsemmisítenek minden szerződést, enyhén szólva is botorság.

Persze abban, hogy a helyzet egyáltalán ebbe a stádiumba juthatott, több tényező is szerepet játszott. Egyrészt az elmúlt időszakban több „szakértő” is hibás termékként aposztrofálta a deviza alapú hiteleket, azt sugallva, hogy a szerződéseket egyszerűen semmissé lehet tenni, hiú reményeket támasztva ezzel az adósok igen jelentős részében. Másrészt a másodfokon az adósok által megnyert (ám még a Kúriára váró) perek igen komoly hangsúlyt kaptak a médiában – részben a bennük érdekelt ügyvédek hatékony közreműködésével –, annak ellenére is, hogy az ítéletek döntő többsége a pénzügyi szolgáltatók javára döntött.

Mindezek nyomán óvni kellene mindenkit attól, hogy túlzott elvárásai legyenek a folyamatban lévő, vagy ezután induló bírósági eljárásokkal kapcsolatban: valóban támogatandó, hogy legyen egységesebb a bírói gyakorlat, ám – ha lehet is utólag vitatkozni a szerződés egyes pontjain – a hitel attól még hitel marad.