A magyar gazdaság várható pozitív növekedési adatai mellett is kérdés marad, hogy sikerül-e megalapozni a tartós fellendülést.
A héten napvilágra kerülő magyar növekedési adatok minden bizonnyal a GDP érdemi bővülését mutatják majd. Ha nem ér bennünket meglepetés, akkor a piaci elemzők és a nemzetközi intézmények prognózisaival összhangban valószínű, hogy az idei harmadik negyedévben a bruttó hazai termék 0,5-1,5 százalékkal nőhetett. Cseppet sem mellékes azonban, hogy ez a növekedés a remélt tartós fellendülés jele, vagy csupán átmeneti jelenség, amelyet alapvetően a közelgő választások előtti költségvetési expanzió táplál. Ha előbbi, akkor valódi növekedési fordulatról van szó, ha viszont az utóbbi, akkor jó okkal feltételezhetjük, hogy 2014 második felétől ismét stagnálás jön, hiszen akkor az államháztartási politika várhatóan fékezi majd a magyar gazdaság teljesítményét.
A gazdasági ágazatok közül az ipar és az építőipar hozzáadott értéke jelentősen nőhet. Sőt, a mezőgazdaságtól is ezt várhatjuk, mivel ebben az ágazatban a tavalyi kedvezőtlen időjárás alacsony bázishatása érvényesül. Az összképet azonban minden bizonnyal lerontja a szolgáltatások szerény teljesítménye: a szolgáltató ágazatok összessége vélhetően stagnált, érdemi növekedést csak azok a szektorok mutatnak, amelyeket a több éves pangás után meginduló állami infrastrukturális beruházások táplálnak. Emiatt a növekedés felhasználási szerkezete is módosulóban van: várhatóan már nem a külgazdaság, hanem a belföldi felhasználás a fő hajtóerő. Egyrészt végre emelkedik a lakossági fogyasztás, másrészt a beruházások is bővülnek. Nem mellékes azonban, hogy ez a beruházás-növekedés messze nem általános: lényegében azokra a szektorokra korlátozódik, amelyekben az állami tulajdon a meghatározó, miközben az üzleti szolgáltatások és a feldolgozóipari ágazatok beruházásai továbbra is alacsony szinten állnak.
Mindezekből a jövőre nézve kétféle forgatókönyv is levezethető. Az optimista verzió szerint az államnak mostanra nagyrészt sikerült semlegesítenie azokat a kockázatokat, amelyek a korábbi magas eladósodottságból adódtak. Tekintetbe véve, hogy durva külső pénzügyi kényszerek hiányában választások előtt a magyar költségvetés pozíciója mentrendszerűen romlani szokott, jó eredménynek számít, hogy most az államháztartás hiánya nagyjából stabil marad. Ezzel összefüggésben pedig a bruttó államadósság sem ugrik meg a GDP arányában, bár nem is csökken érdemben. További pozitívum, hogy a lakossági adósság is szignifikánsan kisebb, mint a válság elmélyülése előtt volt, így az ország eladósodottsága is csökkenő pályára került (a bruttó hazai termékhez viszonyítva). Ebből vezethető le az a kormányzati olvasat, amely azzal számol, hogy az állami forrásoknak köszönhetően mostantól fokozatosan beindul a növekedés: részben közvetlenül az állami, illetve a remélt önkormányzati beruházások hatására, részben pedig a Növekedési Hitelprogramnak köszönhetően. Ha az időzítés sikeres, ráadásul az euróövezet is végre növekedési pályára kerül, akkor a választások után éppen akkor jön el a kényszerű megszorítások ideje, amikor az állam közvetlen szerepvállalása növekedési áldozat nélkül csökkenhet. Az akkorra magára találó vállalkozói szektor ugyanis kiválthatja a csökkenő állami szerepvállalást, a lakosság hitelfelvétele pedig különösebb kockázatok nélkül bővülhet.
A pesszimista értelmezés viszont azzal számol, hogy az elmúlt évek különadói, illetve általában a gazdaságpolitika kiszámíthatatlan lépései miatt a vállalkozások és a lakosság továbbra is óvatos lesz, a megroppant bizalom még akkor is csak sok év múlva áll helyre, ha a kormányzat részéről fordulat következik be a gazdasághoz való viszonyulásban. Emiatt a növekedés törékeny, hosszabb távon is alacsony marad. Rövidre zárva: a magyar gazdaság tartós fellendülése többek között azon múlik, hogy sikerül-e a kormányzatnak középtávon optimista várakozásokat elérnie.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.