Örömtüzekre várva

A szociálpolitikával összeköthető lépések mögött is sejteni lehet: az Orbán-kormány mindent elkövet, hogy a foglalkoztatottságot növelje. Különböző okok és jelentős részben a közmunkaprogram kitalálása, kiterjesztése miatt az idén már csak egy hajszál hiányzik ahhoz, hogy négymillióan dolgozzanak – és fizessenek adót.

Amikor átlépjük a négymilliós határt, örömtüzek gyulladnak majd, egyébként méltán, hiszen a határ áttörésével valamelyest faraghatunk Európában a munkaerő piaci hatalmas lemaradásból. A határ eléréséhez még azt is bevetik, hogy a szezonális munkák után a téli időszakra, a várható visszaeséssel szembeszállva, 200 ezer közmunkást állítanak csatasorba: 100 ezren tanulnak majd, 100 ezren pedig dolgoznak, ha kell, immár katasztrófáknál is bevethetőek lesznek. Ebben az évben már majdnem 300 ezer a közmunkások száma, ami ilyen rövid távon közelít egy Európa-csúcs felállításához ezen a területen.

Van más lépés is. A gyed extra bevezetése a foglalkoztatás szempontjából is fontos, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a gyerek egyéves kora után ismét munkát vállaljon az édesanya a gyed további folyósítása mellett, testvér születése után pedig jár majd a korábbi ellátás is. Így például két gyed, illetve gyes fog járni. Ez persze nem szimpla foglalkoztatási kérdés, hanem a kormány reményei szerint hatással lehet a gyerekvállalási kedv fokozására. A diplomás gyedet szintén bevezették, valamint a kismamákat foglalkoztató munkaadók újabb adókedvezményt kapnak. Ezek az intézkedések 65 ezer embert érintenek, 18,6 milliárd forintot véve ki a jövő évi költségvetésből.

Megy pénz az 55 év felettiek foglalkoztatására, a munkahelymegtartásra és arra is költ az állam, hogy a lakóhelytől távolabb munkát találó kedvezményt kapjon. Igaz, a röghöz kötött magyar nem szívesen mozdul, ez a program nem is lett sikeres.

A sorból mindenképp kilóg az a terv, hogy a hajléktalanokat valahogy visszavigyék a munkaerő piacra. Pedig erre is van program, Vissza az utcáról a neve, éves szinten 104 millió forintnyi pályázati pénzt jelent, elsősorban a lakhatási gondok megoldására lehet elkölteni, ami fontos elem a munkahelyszerzés szempontjából. Ha valakinek ugyanis nincs bejelentett lakcíme, annak reménytelen elhelyezkednie.

Van másik program is, amely elsősorban életvezetési tanácsokkal szolgál a hajléktalanoknak, csak Budapesten 300 millió forint áll rendelkezésre az effajta rehabilitációra. Más kérdés, hogy ez a program azokon már nem segít, akik a legmélyebbre csúsztak. Hogy ők hányan vannak, pontosan senki sem tudja. Mint ahogy azt is csak megbecsülni lehet, hogy mennyien lehetnek az utcán, erdőkben, hidak alatt, hozzávetőlegesen talán 30 ezren az egész országban, közülük 15 ezren a fővárosban. Utóbbiak száma papíron esetleg csökkenhet, két okból is. A Fővárosi Közgyűlés legújabb rendelete szerint egy sor közterületen nem lehet életvitelszerűen élni, ezért nehezebb lesz összeszámolni az aluljárókból kiszorulókat. Másrészt Budapestről nyilván vidéki nagyvárosokba vándorol az ő szempontjukból ellehetetlenítettek hadának egy része. Természetesen nem zárható ki az sem, hogy a fagyok beálltával az eddig csökönyösen az utcát választók mégiscsak igénybe veszik a melegedőket és hajléktalan szállókat, amelyekre nem kevés pénzt áldoznak az önkormányzatok és rajtuk keresztül persze az állam.

A szociális és családügyért felelős államtitkárság adatai szerint ebben az évben nyolc és fél milliárd forintot fordít az állam hajléktalanellátásra. Összehasonlításul: 2008-ban és 2009-ben évente csak valamivel több mint 600 millió forint jutott, ehhez képest valóban látványos a pénzügyi előrelépés. Olyan ez, mint a GDP-növekedés, volt honnan emelkedni, de örömtüzeket még korai lenne gyújtani. Pedig azok mellett a hajléktalanok is melegedhetnének.

A szerző a Világgazdaság munkatársa