Irigy trafikosok

Eddig is ezernyi ellentét szabdalta a magyar társadalmat, de pár hónapig legalább azt lehetett hinni, hogy a trafikosok közössége egységes és összetartó, hiszen közös bűnben fogantak. Ennek az illúziónak vége. A sima utcai trafikosok ugyanis jó magyar szokás szerint megirigyelték a hipermarketekben, plázákban, illetve a benzinkutaknál boltot nyitó kollégáik kiemelkedő forgalmát. A kormány egészen sokáig ellenállt a módosításokat követelő lobbizásnak, mindent megtett, hogy egységben tartsa a trafikosok népét. Szeptemberben még nem tiltotta ki a nemzeti dohányboltokat, pedig már akkor is lett volna rá igény, de akkor még gyengének bizonyult az érv, hogy a forgalmas plázákban túl sok gyerek látja a boltokat.

De az emberek vásárlási szokásaival nem számoltak. Ugyanis hiába a 10 százalékos árrés és hiába a cigaretta árának mintegy 15-20 százalékos emelkedése, a dohányosok inkább a hipermarketben lévő trafikokat részesítették előnyben. Magyarán ezernyi trafikosnak nem ment úgy az üzlet, mint ahogyan azt ígérték nekik. A kormány tehát csak igazságot szolgáltatott és az esélyegyenlőség szellemében járt el, amikor úgy döntött: a túlságosan is nyereségesen működő pár száz trafiknak le kell húznia rolót és csatlakoznia kell a kevésbé nyereségesen működő társaihoz.

Ez az apró módosítás természetesen nem jelenti azt, hogy a trafikrendszerre való átállás ne lenne sikertörténet. Egyrészt az egészségügyi államtitkárság szerint jelentősen csökkent a dohányosok száma, másrészt a gazdasági tárca szerint nőtt a dohánytermékek jövedéki adóbevétele, harmadrészt a NAV is sikeresen harcol a feketegazdaság ellen, a rendőrség pedig nagy százalékban kapja el a dohányboltok kirablóit. Hogy a jogbiztonság közben kicsit megbillent, mert a szerződéssel ellentétben mégsem teljesen szabadon választhatnak helyszínt a tarfikosok? Mi az ehhez a sok előnyhöz képest?