GRUBER LÁSZLÓ Különleges módszerei miatt mindenhol imádják tanítványai a világjáró pedagógust. Legjobb barátját veszítette el Etiópiában, később kiállítást is szervezett Fábián Tamás emlékére.

Szászvárra a Mecseken át kanyargós kis szerpentinút vezet, összeboruló fák között. A bányászfalu levetkőzte már ipari terheit, kedves hegyvidéki település sok szembeötlő földrajzi különlegességgel. Nem lenne tehát meglepő, ha egy gyakorló gimnáziumi földrajztanár itt telepedne le családjával. Gruber Lászlónak azonban erősebb indítéka van, szülőföldje ez a tájék, s mint mondja, gyermekkorában hegyi forrás szaladt át a kerten, a parti köveken pedig siklók sütkéreztek, ez a természetközelség meghatározta egész életét. Innen, az erdőszéli otthonból indul ma is világjáró utakra barátaival, kollégáival, s legfőképpen tanítványaival. – Kíváncsi ember vagyok, s ha valamibe belekezdek, azt teljes hőfokon csinálom – vall a tanításról és a Föld bebarangolásáról. Arról azonban már a diákjai mesélnek, hogy mennyire nem szokványosak ezek a földrajzórák és világjáró túrák.

Az egyik gimnazista csoport (a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban tanít Gruber László) így összegez a tanár úrról: – Pár napja Franciaországról tanultunk, s úgy indított, hogy elénekelt egy provance-i bordalt – mondja az egyik lány. – Az sem volt semmi, hogy nekivágtunk Izlandnak, sátrakkal, mikrobusszal, amit ő vezetett, a magnóból meg Jan Garbarek Officiuma a teremtés mítoszát idézte a bugyogó gejzírek között. De bárhol megfordulunk külföldön, minden épületnek, tájegységnek azonnal sorolja a társadalmi, történeti, művészettörténeti sajátosságait – kontráz rá a barátnője.

– Az „erdőszéli” indíttatásom révén lehettem volna biológus is – ad magyarázatot a tanár úr –, de amikor a biokémiába belekóstoltam, rögtön kihátráltam a földrajz felé. Utazni pedig akkor kezdtem el, amikor egyetemista lettem. Szegeden az egyetemi kórusban énekeltem, s ez vitt eleinte külföldre, egy földrajzos embernek pedig könnyű volt belebolondulni a sok látnivalóba. És nem csak a táj, de az emberek és az odaillő múlt is nagyon érdekel. Miközben azért a tanítás a legfontosabb, hogy hasznosan együtt legyek a gyerekekkel. Van bennem egy jó értelemben vett exhibicionizmus, szerintem minden tanárban ott van ez, aki szereti a szakmáját. Számomra egyáltalán nem közhely, és igyekszem is ezt valóságossá tenni, hogy jelet hagyjak a gyerekekben. A legfőbb célom az, hogy ez minél több órán megtörténjen. Engem szeressenek, vagy utáljanak, de simán csak „a földrajztanár” nem akarok lenni.

Gruber László pályája sokkal magasabban indult, alma materében, a Szegedi Tudományegyetemen húsz éve óraadó tanár, s dolgozott az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetében is, de bonyhádi gimnáziuma és a gyerekek szeretete hazahozta.

– Volt azért közben egy mintaértékű iskolám, a tanítási módszerem sokat épít abból, hogy három évig a Kolumbusz utazógimnáziumban tevékenykedtem, Etyek-Botpusztán. Mert ott a gyerekeket elvittük terepgyakorlatra Erdélybe, Kárpátaljára, a Felvidékre, csodás helyszíneken tartottunk kiselőadásokat, de megtörtént az is, hogy februárban a Kanári-szigeteken az óceánparton írtak dolgozatot.

– Bonyhádon tizenhárom éve tanítok, s itt már magunk szervezünk mindent. Úgy kezdődött, hogy a gyerekek, amikor élménybeszámolót tartottam néhány korábbi utamról, így szóltak közbe: – Mi miért nem utazunk? – Hová? – kérdeztem. Mondjuk Tunéziába! – jött kacagva a válasz. Egy hét múlva, a legnagyobb meglepetésükre, már vittem is a részletesen kidolgozott programot, melynek aztán két tucat tanulóval neki is vágtunk. Ezt követően a szegedi egyetemi jó barátommal, Fábián Tamással kialakítottunk egy sűrűbb földrajzi programot. Ő volt ugyanis a mintaadó világutazó, ötvenegy országban járt, de Etiópiában tragikus véget ért a felfedezői tevékenysége.

– Az első ilyen közös túránk Törökországba vezetett, s fejenként hétezer kilométert vezettünk. Jártunk Marokkóban és Andalúziában kisbusszal, Korzikát és Szicíliát is így néztük meg. És persze nem tagadom meg ilyenkor az énekes előéletemet sem, az Etnánál a taorminai görög színházban a csapattal együtt énekeltünk az Aidából részleteket, miközben a háttérben csorgott a láva, mert éppen kitört a vulkán. A legnagyobb álmunk azonban Tamással Izland volt, s 2011-ben ezt is összehoztuk. A szigeten négyezer kilométert autóztunk körbe két kisbusszal, s ez soha nem múló szerelem lett. A következő évben már szülőket és kollégákat is kivittem egy túrára, majd egy évvel később újra megismételtük, s rövidesen „sarki fény” túrával is kiegészítettük. Soha nem számoltam meg pontosan, de valahol a negyvenedik országnál tarthatok. Jó részt Európában, de megfordultam Japánban és több afrikai, ázsiai országban is.

Ami pedig a „Gruber-módszer”-t illeti, arról a tanár úr úgy vélekedik, hogy mivel minden külföldi út sokba kerül, ezért nemcsak nézelődni, de okosodni is viszi a diákokat. Hónapokig készül minden útra, rengeteget olvas hozzá, még ha belföldi kirándulásról is van szó.

– Hiszek abban, hogy egy tanárnak polihisztornak kell lennie, talán innen ered a kvízversenyekhez való vonzódásom is. Indultam másfél tucat tévés vetélkedőn, annak ellenére, hogy a sokszor induló, de keveset nyerő típusba tartozom: kétszer hoztam el nyolcszázezer forintot, s többször pár százezret. Háromszor ültem be a Legyen Ön is Milliomosban a székbe, de a másfél milliós kérdésnél mindig elbuktam. Magát a játékot szeretem, így a bonyhádi gimnáziumban is létrehoztam egy kvízklubot, s ez már tizenkét éve igen jól működik. A tizedik regionális vetélkedőnket szerveztük meg múlt ősszel, amit Vágó Istvánnal közösen vezettünk.

A földrajz Gruber Lászlót minden formájában érdekli, és igyekszik is népszerűsíteni többféle formában. Miután sok diák az igen olcsó, sátras, mikrobuszos utakat sem tudja vállalni, ezért nekik virtuális túrákat szervez. Létrehozott egy világutazóklubot a bonyhádi gimiben, melyet Fábián Tamásról neveztek el. Emellett nemzetközi földrajzversenyt szervez, olykor pedig le is írja a gondolatait.

– Ausztrália, Óceánia, An­tarktisz természeti földrajzából az egyetemen nagyon gyenge, ötvenes évekbeli jegyzetünk volt. S bár sosem jártam ezen a tájon, azért írtam egy új könyvet. Úgy, hogy német anyagokat fordítottam le hozzá, és nagykövetségekről kértem prospektusokat. Szórakoztató olvasmány lett ez, szakmai díjat is kaptam érte, de a legnagyobb elismerésem az volt, hogy az édesanyám is örömmel végigolvasta. Másrészt készült hetedikeseknek egy földrajzkönyvem, mely Magyar Termék nagydíjas lett. Lektorálok, szerkesztgetek, készületben van egy kvízkönyvem is, valamint a nemzetközi földrajzversenyhez is tervezek egy gyűjteményt.

Hogy mit szól mindehhez a család? Fia és lánya most jutott abba a korba, amikor már nekivághatnak nagyobb külföldi utaknak, feleségével viszont nemrégiben az Alpokban jártak gleccsertúrán. Közösen pedig minden esztendőben elzarándokolnak valamelyik hazai természeti nevezetességhez, de a Balatonfelvidék, Sümeg és környéke a család nagy kedvence.

„Ésszel járom be a Földet” címmel Vámbéry Ármin nyomán szervezi a nemzetközi földrajzversenyeit, de jól látható, valóban erről szól a földrajztanár minden tette és gondolata.

Kirgizisztán és Marokkó mellett is figyel a tehetségekre

Gruber László 1968-ban született Bonyhádon. Mázán nőtt fel, a Szegedi Tudományegyetemen szerzett földrajz-történelem szakos tanári diplomát 1993-ban. Több tankönyvet írt, terepgyakorlatokat és földrajzversenyeket szervez és vezet, több nyelven beszél (német, orosz, angol, latin). Nemzetközi tanulmányi gyakorlatot vezetett a Kanári-szigetekre, Egyiptomba, Ausztriába, Olaszországba, Erdélybe, Szlovákiába, Tunéziába, Törökországba, Korzikára, Marokkóba, Izlandra, Kirgizisztánba, Etiópiába, ösztöndíjjal Japánban és a németoszági Göttingenben is megfordult. A Magiszter magazin olvasószerkesztője volt. Megkapta a Bonis Bona Díjat, a Pro Geographia díjat, a Szádeczky Kardoss Elemér-díjat, az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíját, az evangélikusok „Év tanára” díját. Dolgozott az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének Természetföldrajzi Osztályán és az etyeki Kolumbusz Kristóf Humángimnáziumban is, több mint egy évtizede a Mázával összeépült Szászváron él családjával és a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanára. Felesége, Adrienne angol-német szakos tanárnő, Míra lányuk 11, Bálint fiuk 15 éves.