Játék a számokkal

Jó közérzettel minden egyszerűbb. Bizalommal, hittel könnyebb az akadályokon is túljutni. A magyar gazdaság alapvető problémája a bizalomhiány, a kiszámíthatatlanság, és ez elsősorban nem a gazdasági válság következménye, hanem az arra adott kormányzati rögtönzések, cikk-cakkok eredménye. Így bár érezhetően bízni szeretnének az emberek, vállalkozások is a tartós gazdasági fellendülés esélyében, e bizalom nem igazán erős.

Az Ipsos például folyamatosan 24 országban végez felmérést az emberek gazdasági közhangulatáról, és ez 2010 óta szinte ugyanazon a szinten stagnál: 37 százaléknyian minősítik hazájuk eredményét jónak. Európában viszont más a helyzet, itt az előző évhez viszonyítva nőtt a derülátók aránya: 20 százalékról 29 százalékra. Ez egyedülálló teljesítmény. Magyarország is a bizakodók közé tartozik: itt 5 százalékról 12-re nőtt tavaly azok aránya, akik jónak látják a gazdaság teljesítményét. Ezzel a 24 ország közül a 21. helyen vagyunk.
Hasonló bizonytalanságról, de mégis növekvő optimizmusról tanúskodik a Nemzetközi Üzleti Főiskola és a Policy Agenda által készített KKV Konjunktúra Index. Ennek értéke 3,9 százalékponttal emelkedett az előző negyedévhez képest. Az adatok azt mutatják, hogy a cégvezetői várakozások most elérték a 3 évvel ezelőtti szintet. Az igazgatók 54 százaléka válaszolta, hogy érzi a gazdaság növekedését, 24 százalékuk azonban még mindig inkább gazdaság teljesítményének csökkenéséről számol be.

Nézzünk meg egy harmadik felmérést is: a KPMG és a European Family Business 14 országban hatszáz családi vállalkozást kérdezett kilátásaikról, beruházási terveikről és az előttük álló kihívásokról. A megkérdezettek 54 százaléka úgy ítélte meg, hogy jók az üzleti kilátásai a következő fél-egy évben. A válaszadók 43 százalékának nőtt, 26 százalékuknak pedig stagnált a forgalma az elmúlt fél évben. A magyar kkv-k fejlődési pályája illeszkedik az európai trendbe. Ám hogy ez stabilan felfelé haladjon, stratégiai gondolkodás, jövőkép is szükséges. Sokaknak ez nincs.

Érthetően. Egészen kis szervezeteknél még a megmaradás, a felfelé araszolgatás a cél. A milliárdos középvállalkozások meg azért bizonytalanok, mert nem tudják, milyen lesz az őket körülvevő közeg. Ha külpiacra is dolgozik egy vállalkozás, kevésbé függ a hazai fejleményektől, ám ha a belföld a fő működési terep, akkor viszont nagyon.

És itt válik fontossá a vállalkozásbarát gazdaságpolitika, ami nemcsak arról szól, hogy az ilyen-olyan állami, európai uniós pályázati pénzekből mennyivel részesednek a kkv-k, vagy a magyar tulajdonú vállalkozások.

Ez lényeges, de nem elégséges feltétel a sikerhez. Ennél fontosabb a kiszámítható, átlátható, következetes gazdaságirányítás. Ebben nem állunk jól. Mert tényleg remek eredmény, hogy a korábbi öt százalékkal szemben már az emberek 12 százaléka ítéli biztatónak az ország teljesítményét, ám ez a szám a svédeknél 77 százalék, a németeknél 73. Persze, nem kell rögtön a legjobbakat említeni: a spanyolok, olaszok, franciák például a maguk 5-6 százalékos elégedettségükkel mögöttünk vannak. Ám a megkérdezett 24 országból 20-an előttünk állnak.

De ez csak játék a számokkal, a százalékokkal. Az a kérdés, lesz-e a beruházás, több munkahely, magasabb jövedelem. Azaz jobban élünk, vagy rosszabbul. Van jövőkép és fejlesztés, vagy nincs. Valódi és fenntartható növekedési pályára állt a gazdaság, vagy csak a régóta tartó válság utáni pillanatnyi, ezért múlékony kegyelmi állapot következik be az erre az évre remélt két százalék körüli növekedéssel. És most tekintsünk el a hivatalos statisztikától, ahol a rendszerváltás óta nem látott foglalkoztatottsági csúcsról szólnak a számok. Persze, a közfoglalkoztatottakkal és a külföldön dolgozókkal együtt. A versenyszférában nem ilyen jó a helyzet. Vagy ott is változik a kép?