Keynesi újjáéledés

A 67 éves Janet Yellen élete legnehezebb feladata előtt áll, hiszen a jövő hónaptól ő veszi át a világ legnagyobb központi bankjának irányítását. Egy olyan időszakban kell helytállnia, amikor a világgazdaság a kilábalás időszakában van, és a Fed megkezdte a mennyiségi könnyítés (QE) visszavonását. Öt évvel a válság kirobbanása után.

A 2008-as globális válság után a gazdaság minden szegmensében bizalomhiány alakult ki. A lefelé tartó spirálnak nem a piaci folyamatok vetettek véget – például valamiféle új egyensúlyi szint kialakulásával –, hanem a fiskális és monetáris beavatkozás. A kormányzatok óriási költségvetési lazítása kezdtek, kimentették a bankokat, jelentős infrastrukturális fejlesztéseket hajtottak végre, és csökkentették az adókat a háztartások és a vállalatok számára, hogy gátat szabjanak a kapacitások leépülésének és a munkanélküliség növekedésének. A válságkezelés során John Maynard Keynes tanai kerültek a figyelem középpontjába, aki szerint a válság során élénk fiskális stimulussal lehet elindulni a kilábalás útján. Ha pedig helyreállt a növekedés, akkor kell felszámolni a költségvetési deficitet. A kilábalásban ugyanakkor nagy hatása volt a monetáris impulzusnak is.

A válságra adott válaszok megerősíthették a keynesiánus közgazdászok táborát. Hiszen valóban úgy tűnik, hogy a piac középtávon sem feltétlenül jut el az egyensúly közeli állapotába, vagy ha el is jut, hihetetlen kilengések után, ami a társadalom számára elviselhetetlen lenne. Az észlelt egyensúlytalanságokat leginkább a kormányzat tudja orvosolni, ám az utóbbi évtizedekben a monetáris hatóságok is egyre nagyobb szerephez jutottak. A válság során Yellen a Fed alelnökeként komoly érdemeket szerzett: támogatta a mennyiségi lazítást, és megjósolta, hogy ennek nem lesz inflációs következménye.

Janet Yellen ismeri a recesszióval járó költségeket is. Számára a munkanélküliség nem csupán statisztika. Egy tavaly év eleji beszédében hangsúlyozta, hogy a hosszabb ideig tartó munkanélküliség növeli a hajléktalanság kockázatát. Yellen szerint a munkanélküliség borzalmas hatással van a dolgozók fizikai és mentális egészségére, a házasságukra és a gyermekeikre. Szavaiból kitűnik, hogy a Fed élén az infláció féken tartása mellett küzdeni fog az állástalanság ellen.

Yellen szerint a hosszú távú munkanélküliség nagy kockázatot jelent a növekedés újraindulására nézve. Akik sokáig állástalanok, elveszíthetik a speciális képességeiket, amiket előző munkahelyeiken szereztek, és megszakadhat a kapcsolat korábbi kollégáikkal, akik gyakran segíthetnek munkát találni.

Yellent – tavaly novemberben – arról is faggatták, hogy szerinte Keynes mit szólna a Fed eszközvásárlási programjához. Azt mondta, nem tudja. Ez nem is meglepő, hiszen Keynes elsősorban a kormányzati intézkedésekben hitt, most viszont erőteljes monetáris lazítás is párosult a fiskális élénkítéshez. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a pénzügyi rendszer sokkal összetettebb lett az elmúlt évtizedekben, és egyre nagyobb hatása lett a központi bankok szerepének a gazdaság egészére nézve. Vagyis mivel a ’30-as évek gazdasági keretrendszere eltér a jelenlegitől, Keynes újra elmondhatná népszerűvé vált idézetét, miszerint „ha a tények megváltoznak, én is megváltoztatom a véleményemet”. Persze valóban nem lenne könnyű kideríteni, hogy Keynes mit gondolna a Fed pénznyomtatásáról.

Keynes kritikusainak nem szabad elfelejteniük: az anticiklikus gazdaságpolitika sokszor segített már a világon a válságok során. Keynes követőinek tábora Yellen megválasztásával erősebbé válhat, mint az elmúlt években, és talán meghatározóbb lehet, mint valaha. Reméljük, hogy nem Yellen elnöksége alatt éri el a világot a következő nagy válság, ám ha mégis így lenne, úgy tűnik, hogy ő megtalálhatja rá a „keynesi választ” a monetáris politikában.