Mit adtak a rómaiak?

A makrogazdasági elemzés nem a szakterületem, ezért nem is szeretnék vitába szállni a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramjáról január 16-án és 21-én megjelent véleményekben foglaltakkal, Kondrát Zsolt: „Az idő eltelt”, illetve Vonnák Balázs: „Várakozásokon felül” című cikkeivel. Az idő majd eldönti, hogy a jegybanki program makroszinten eléri-e a célját. Egyik írás sem domborít ki azonban egy fontos szempontot: a programban résztvevőkét. Pedig azt a Monty Python örökbecsű alkotása, a Brian élete óta tudjuk, hogy a Júdea Népe Front tagjaitól várhatóak a leghitelesebb – bár sokszor banálisnak tűnő – válaszok a költőinek szánt kérdésre: „és mit adtak nekünk cserébe a rómaiak?”

A semmin túl sok hasznos dolgot – derül ki a filmből, és ugyanez igaz az MNB hitelprogramjára is. Az NHP szubjektív, de vitathatatlanul pozitív hatása, hogy a finanszírozói oldal színvallásra „kényszerült”. A program első fázisa egyértelművé tette, hogy – szemben az általános vélekedéssel – a bankok többsége nyitott a kis- és középvállalati (kkv) szektor finanszírozására.

Legalább ilyen horderejűnek érzem a Növekedési Hitelprogramot övező médiaérdeklődés figyelemfelkeltő hatását. Nagyon sok olyan vállalkozás vezetője keresett fel, ahol korábban nem igazán merült fel a hitelfelvétel, a mostani kondíciók viszont gondolkodóba ejtették őket. És meglehet, hogy nem kizárólag és nem egészében a tényleges bővítést célzó beruházási ötletekre, vagy új fejlesztésekre megy el a pénz, ám ha a forrással a hitelfelvevő versenyképessége nő, azáltal több jövedelmet képes előállítani.

Ha például egy cég előre tudta hozni gépei egy részének lecserélését vagy felújítását, azzal nem bővítette feltétlenül a tevékenységét, nem hozott gazdasági növekedést, de érzékelhető előrelépést tett versenyképességének javításában. Ez pedig áttételesen növekedést hozhat a szektornak és középtávon az egész gazdaságnak.

Nem becsülném le a hitelkiváltások, az NHP II. pillérének kedvező hatását sem. Az egyik ügyfelünk nagyon találóan, és számos hazai vállalkozó véleményével is egybecsengő módon fogalmazta ezt meg: „ha valaki a válság után piaci kamatra kapott beruházási hitelt, akkor a futamidő végére olyan volt, mintha két beruházást fizetett volna meg”. A hitelprogram 2,5 százalékos kamata miatt számottevő költséget, és – ha korábban devizában állt fenn a hitele – néhány további ősz hajszálat takaríthatott meg egy-egy vállalkozó.

A finanszírozói oldalról szintén egyértelmű pozitívum a kkv-k felé történő jövedelem-átcsoportosítás. Kétségtelen, hogy a jegybank ezt nem tekintette az NHP elsődleges céljának, de a kereskedelmi bankok ennek örülnek, hiszen a kkv-szektor ezáltal erősödik.

Az már inkább aggasztó, hogy átütő keresleti fordulat egyelőre nem látszik. A program első szakaszának egyértelmű hozadéka volt egy átmeneti felfutás, de az eddigi fejlemények a második fázist tekintve nem annyira pozitívak. Szép számmal vannak érdeklődők, az ügyfelek és a bankok tele vannak reménnyel, de egyre óvatosabbak vagyunk a várható volumenekre adott becslésekben.

Végezetül: a lecsupaszított üzleti logika azt diktálná, hogy a bankok saját ügyfeleiket vagy a kisebb beruházásokat preferálják az NHP-ban, hiszen ezek kockázatát valóban könnyebben fel tudják mérni. A program első fázisának testközeli tapasztalatai mégsem ezt mutatták, mi több, sok bankra kifejezetten nem áll meg a fenti gondolatmenet: vagyis egymás ügyfélkörére is „lőttek”. Az NHP második szakaszában is arra lehet számítani, hogy fennmarad a verseny a bankok között a kkv-k megszerzéséért, ahogyan az első szakaszban ez már elkezdődött.