A rezsicsökkentés valódi költsége

A válság után egyre nyomasztóbbá váltak az EU számára a magas energiaárak, amelyek Magyarországon különösen súlyos teherként jelentkeznek. Az EU energiaszektorában kialakult árak az Egyesült Államok árainak két-háromszorosa, ami nehezen ellentételezhető versenyképességi hátrányt jelent.

Az üzleti szféra romló versenyképessége a várt növekedés beindulását kérdőjelezi meg és mérsékli a lakosság szabadon felhasználható jövedelmének bővülését. A verseny által leginkább érintett nagykereskedelmi árak ugyan enyhén mérséklődtek, a lakossági fogyasztói árak azonban az átlagos inflációnál is gyorsabban emelkedtek.

A hálózati szolgáltatások költségeiben az elmúlt években az állami elvonások – adók, illetékek, egyéb elvonások – nőttek leginkább. Az EU és az USA energiaárai között hatalmasra nőtt szakadék abból adódik, hogy az EU egyre inkább importra szorul, az USA viszont a berobbanó nem hagyományos energiahordozók miatt hamarosan exportpozícióba kerülhet.

A viszonylag magas nemzetközi energiaárak és az EU romló versenyképessége az energiaköltségeket magas szinten tartja. Az energiaforrásoknál az USA komparatív előnye tartósnak és behozhatatlannak tűnik, és csak az EU exportjának látványos hatékonyságjavulása hozhat némi enyhülést. Fokozottabban érvényes ez Magyarországra, ahol a belső energiaforrások gazdasági feltételei az EU-átlag alattiak, exportunk versenyképessége pedig messze elmarad az EU átlagától.

Talán az eddigiek is sejtetik, hogy az a politikai, kormányzati kiindulópont, amely szerint a nehezen elviselhető hazai energiaárak az irreálisan magas profitokból adódik, hibás feltételezés. Ez az EU-ban is tarthatatlan, a mi esetünkben pedig képtelenség. A válság óta az energiaágazat tőzsdei teljesítménye látványosan elmarad a gazdaság egészéhez képest, másrészt az energiaszektor egységnyi tőkére számított hozama 10-15 százalékkal csökkent, és negatív tartományba került; végül 2007-2012 között a villamosenergia-szektor tőzsdei értéke a könyv szerinti érték majdnem harmadára esett a korábbi, közel háromszoros értékről.

Bár a közreadott vizsgálatok eredménye vitatható, az aligha, hogy az USA és az EU közötti, különösen pedig a Magyarország energiaszektorában kialakult két-háromszoros árkülönbség nem a profitok eltéréseiből adódik. Úgy tűnik, az EU hálózati energiaszolgáltatása ma inkább veszteséget, mintsem irreális profitokat realizálna. Miután a befektetések megtérülését sem fedező jelenlegi árak aligha tekinthetők tartósnak, a kialakult árkülönbségek rövidtávon inkább nőhetnek, mintsem csökkenhetnek.

A nehezen módosítható árarányok a növekedésre és a versenyképességre gyakorolt negatív hatása, különösen az erősen importra utalt és gyenge versenyképességű uniós országokra, így Magyarországra is drámai hatású. Nem nehéz belátni, ha az EU és a magyar hálózati energiaszolgáltatásban jelenleg nincs profit, akkor a nonprofit működés törvényi előírása sem hozhat az árak mérséklődésében érdemi változásokat, azt viszont biztosan előidézi, hogy gazdaságunk ezen szektorában hazai és külföldi tőkére nem számíthatunk. Ez azonban csak a kisebbik rossz.

A rezsicsökkentés és a nonprofit működtetés ugyanis csak látszólagosan csökkenti az árakat, a nemzetgazdasági szintű kiadásokat azonban nem érinti. A valós nemzetgazdasági költségeket nem tükröző árak érvényesítése félreorientálja mind az üzleti szféra, mind a lakosság gazdasági döntéseit.

A várt hatás ellenkezőjére fordul: az energiatakarékos gazdálkodás és életvitel háttérbe szorul a fogyasztási döntésekben, és az energiaigényesebb megoldások előnyösebbnek tűnnek. Az energiaigények növekedésének beindulását a nemzetgazdasági szintű költségek növekedése követi, és a számlát valakinek ki kell fizetnie. És a kör bezárul.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.