A szegények növekvő hányada lett a felzárkózás gátja

Az elmúlt időszakban több kedvező gazdasági mutatót tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal. Előzetes adatok szerint a tavalyi utolsó negyedévben 2,7 százalékkal (az Eurostat közlése alapján 2,8 százalékkal) nőtt a magyar GDP, és a tavalyi, éves átlagban mindössze 1,7 százalékos infláció is történelmi mélypont – hacsak idén nem lesz még ennél is csekélyebb a fogyasztói árak emelkedése. Egyértelműen csökkenő pályán van a hivatalos munkanélküliségi ráta is: a 2013-as negyedik negyedév 9,1 százalékos értéke mögött másfél éves számottevő csökkenés húzódik meg, miközben az elmúlt időszak statisztikai adatai a foglalkoztatás enyhe növekedését is mutatják. Mi több, a legfrissebb feldolgozóipari konjunktúra-felmérések arra utalnak, hogy a jövőbeli magyar növekedés szempontjából meghatározó jelentőségű ágazatokban növekvő optimizmus tapasztalható a nálunk működő feldolgozóipari vállalkozások körében. Az viszont nem állítható, hogy ez a derűlátás általában is jellemző volna a magyar gazdaságra: az építőipari és a kereskedelmi bizalmi indexek inkább stagnáló, de legalábbis bizonytalan folyamatokat vetítenek előre. Ha röviden summázni szeretnénk a magyar gazdaság eredményeinek értékelését, akkor egyrészt az elhúzódó válságperiódus utáni vitathatatlan élénkülés jeleit regisztrálhatjuk, másrészt az is egyértelmű, hogy mindez alapvető bizonytalanságokkal párosul. Kérdés, hogy mennyire átmeneti, illetve mennyire fenntartható ez a korábbi évekkel szemben egyértelmű pozitív növekedési tendenciákat is mutató folyamat?

A számvetésben segít, ha a magyar eredményeket egyrészt hosszabb időtávban, másrészt európai összevetésben értékeljük. A közel 3 százalékos tavalyi utolsó negyedévi növekedés lényegesen meghaladja ugyan az 1 százalékos EU-átlagot, azonban nyilvánvalónak látszik, hogy az EU-tagállamok közül a legnagyobb növekedést éppen azok az új EU-tagországok mutatják jelenleg, amelyekben a válság a legmélyebbnek bizonyult. Ezekben a sebezhető országokban most zajlik az elhúzódó válság korrekciója: a lett, a litván, de különösen az 5,1 százalékos román növekedési adatok így a magyart is lényegesen meghaladják. Ami szembeötlő, hogy a válság kezdete óta eltelt időszak egészét tekintve, azaz 2008 óta ezek az országok, valamint a hozzánk hasonló fejlettségű Lengyelország és Szlovákia is sokkal jobban közeledett az európai átlaghoz, mint Magyarország.

Előretekintve a magyar növekedés pénzügyi fenntarthatósága rövid távon biztosítottnak látszik: a bruttó államadósság a GDP arányában 80 százalék körüli szinten stagnál, azaz nem nőtt, bár nem is csökkent érdemben. Államadósságunk így ma már valamivel alacsonyabb az EU-átlagnál, azonban messze a legmagasabb a kelet-közép-európai térségben.

Valójában a magyar gazdasági folyamatok fenntarthatósága elsősorban a szegénységi, illetve társadalmi egyenlőtlenségi trendek miatt kérdéses. Az Eurostat adatai szerint a szegénységi kockázatokat, illetve a társadalmi kirekesztettséget közvetlenül tapasztalók száma nálunk 2012 végén megközelítette a 3,2 millió főt, vagyis, míg a válság előtt a magyar népesség 28 százalékát érintette, ma már közel harmadát érinti. Ilyen egyértelműen növekvő szegénységet nem nagyon látunk máshol a közép-európai térségben: a hagyományosan magasabb deprivációs arányokat mutató Baltikumban az utóbbi években már csökkenőben a szegénység, a szlovák és a lengyel szegénységi arányok pedig ma már egyértelműen kisebbek a magyarországinál. A nemzetközi összevetés arra utal, hogy éppen a szegények és a kirekesztettek riasztóan növekvő hányada lehet a jövőbeli magyar felzárkózás legjelentősebb gátja. Bárki is nyeri tehát a közelgő választásokat, egyik legsürgetőbb feladata a növekedés perspektívájából is az immár drámai szegénység csökkentése lesz. Különösen akkor, ha fokozódik a képzett fiatalok kivándorlása.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.