Bod Péter Ákos: Amit tudunk, és amit nem

Hogy merre haladunk, azt a negyedéves adatok nem tárják fel. Persze nem kevés, amit tudunk. A tavalyi téli negyedévben az előző negyedévhez képest 0,6 százalékkal nőtt a magyar GDP az előzetes adatok szerint. Ami jó, hiszen 2012 kínosan gyenge negyedévvel zárult, részben a rossz mezőgazdaság szezon és az autógyárak decemberi leállása miatt. Most mindkettő jobban alakult, és ezzel 2013-ban előreláthatóan 1,2 százalékos volt az éves gazdasági növekedés – ami örömteli fejlemény a megelőző év 1,7 százalékos csökkenését követően. De sajnos ez azt is jelenti, hogy máig nem jutottunk vissza 2011 végének szintjére.

Hogy jobban értsük adatainkat, regionális keretbe kell azokat elhelyezni, megnézni, hogy sors- és versenytársainkhoz képest hogyan teljesítünk. Az elemzők, befektetők is hajlamosak a régió viszonyait tekinteni benchmarknak. Ezen a téren a kép vegyes: az év végén jól hajráztak a csehek, de éves átlagban jobb a mi növekedési adatunk, ám a szlovákokénál és lengyelekénél nem kedvezőbb. Pláne elmaradunk a kiemelkedő román adattól, amely éves ütemünk háromszorosa. Ez utóbbit talán a rendkívül erős mezőgazdasági év dobta meg, ám nálunk is jó volt tavaly a termés. Persze eleve nem jó jel, ha egy fontos, de szerény nemzetgazdasági súlyú ágazat (mezőgazdaság), valamint egyetlen iparág ciklikus fejleménye (lesz-e év végi gyártásleállás az autógyárakban) érezhetően kihat a GDP-adatokra. A modern, diverzifikált gazdaság – mint mondjuk az osztrák – egyebek mellett abban különbözik a törékenyebb gazdaságoktól, hogy teljesítménye alig függ egyedi tényezőktől.

Hasonló a helyzet az inflációnkkal is. Jó hír, hogy a januári fogyasztói árindex megegyezik a megelőző januári adattal. Az inflációs nyomás kicsi, ha tavaly decemberhez képest csak 0,3 százalékkal nőtt a fogyasztóiár-index (0,4-gyel az uniós módszertan szerint számolt harmonizált index). Csakhogy mindebből nem sok következik arra nézve, hogy „halott-e” az infláció. A gyorsan változó tételek, valamint az állam által befolyásolt árak nélkül számolt maginfláció idén januárban 3,4 százalékkal állott a tavalyi fölött. Ez nem csekély mérték, noha a maginflációt leginkább csak a monetáris politikusok figyelik (legalábbis remélem, hogy figyelik) a kamatpolitikai eszközök kalibrálásánál. Elvileg bekövetkezhet a magasabb inflációs évtizedekben felnőtt gazdasági szereplők várakozásaiban a remélt változás, és általánosan elfogadott nézet lesz az, hogy az árak nálunk is európai mintára stabilak. De ezt nem tudni még. Különösen bizonytalan, hogy miként alakul az árszint, ha az utóbbi időkben bekövetkezett forintgyengülés az importárak révén átkerül a fogyasztói árszintbe. A politika által alakított árak szintje sem csökkenhet szándék és akarat szerint a továbbiakban.

Tisztábban áll tehát előttünk a 2013-as év karaktere: nem ismétlődött meg a 2012-es esztendőnek a hitelszűke, a kereslethiány és egyszeri tényezők által kiváltott recessziója. Jók az esélyek, hogy a kettő százalék körüli növekedési teljesítmény az idén kijöjjön, számítva a jó termésre és az autóiparra. Azt viszont nem látni a szikár adatokból, hogy a törékeny növekedésből lesz-e – és mikor – olyan dinamika, mint amilyet a térség egésze évek óta képes felmutatni. Az elmúlt évtizedekben rosszul esett, ha minket is a térséggel együtt ítéltek meg. Bezzeg most jól esne, ha a mögöttünk hagyott hat-nyolc év térségi átlagát látnám teljesítmény-mutatóinkban.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.