Független szektorok?

Még az autóipar felfutásával együtt is csak alig, mindössze 1,4 százalékkal nőtt az ipari termelés tavaly, havi alapon pedig már három hónapja folyamatos a zsugorodás. Az éves indexet pedig a gyenge bázis tartja viszonylag magasabb szinten.

És ezen nem nagyon lepődhetünk meg. Az energiaipar zuhan, mint a kő, a feldolgozóiparban pedig nehéz olyan alágakat találni az autóiparon kívül, ahol kiegyensúlyozott a teljesítmény.

Pedig a kormány aktív iparpolitikát folytat, és állítólag Magyarország lesz Európa termelési központja. Mert a szolgáltatások ideje lejárt, és a kabinet szerint a válság megmutatta, hogy azok az országok nyerhetnek, ahol stabil és erős az ipar.

Korábban nem tűnt túl bonyolult makrogazdasági összefüggésnek, hogy a fejlettebb országokban a szolgáltatások térnyerése és túlsúlya jellemző. Sőt, a GDP-n belüli részarányának folyamatos emelkedése támogathatja, hogy a növekedési pálya fennmaradjon. Persze mindemellett erős iparra is szükség van.

Magyarországon viszont megtorpant a szolgáltató szektor növekedése, így nem csoda, hogy a gazdaság is csak tengődik. Mindeközben az ipar csak lassú bővülést mutat, pedig egy egészséges szerkezetű termeléssel – kilábalás útján lévő országban – a hatalmas autóipari kapacitások kiépülése után robognia kellene az iparnak.

Akkor miért nem ez történik? Például azért, mert a gazdaság egyetlen szektorát nem lehet függetleníteni a többinek a teljesítményétől. Ha a kabinet súlyos csapásokat mér a szolgáltató szektorra, ha óriási különadókat ró egy-egy kiválasztott ágazatra, ha megpróbálja felszámolni a piacgazdasági viszonyokat például a közműszektorban, akkor ne várjuk, hogy robogni fog az ipar.

Vagyis, egy szektor mégis van, ami könnyen külön útra kerülhet a többitől. Ez pedig a mezőgazdaság, hiszen ha van egy kis szerencsénk, a nap akkor is kisüt Magyarország felett, ha kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika. Tavaly például döntően ez segíthette a növekedést.