Nehéz elképzelni, hogy Putyinon kívül van vezető, akire hallgatna Janukovics

Ha Viktor Janukovics ukrán államfő elutazna Moszkvába Vlagyimir Putyinhoz, azt úgy vehetnénk, hogy nagy lépést tesz a válság megoldására. Az orosz államfő kulcsszerepet játszhat ezekben a napokban. Nehéz elképzelni, hogy Putyinon kívül van még politikai vezető, akire hallgatna Janukovics, és ezt az Európai Unióban is pontosan tudják. Putyin, aki tavaly év végén rávette Janukovicsot, hogy Ukrajna (pontosabban: államfője) Brüsszel helyett Moszkvát válassza, most akár a maga javára döntheti el a kérdést.

Nem keveset kellene tennie, mint rávennie az ukrán elnököt, hogy írjon ki előrehozott választást, s bár azt Janukovics nagy valószínűséggel elveszítené, a Kreml újragondolhatná szomszéd- és Európa-politikáját. A feltételes mód használata jogos, hiszen nem tudhatjuk, hogy a 45 milliós országban valójában mennyi az uniós párti, és mennyi a Moszkvával szimpatizáló. Vagy ezek, vagy azok, jelentős részük most nem az utcán demonstrál (inkább már háborúzik), hanem dolgozik, ha tud, gyereket nevel, ha tud, demokrácia és diktatúra kérdéseiről gondolkodik – ha akar.

Forradalom? Zavargás? Népfelkelés? Lázadás? Polgárháború? Bajban vannak a címkézésben erősek, mert a közelmúlt történelme őket is megtanította, hogy csínján kell bánni a politikai vagdalkozással. A történészek néhány évtized multán persze könnyebb helyzetben lesznek az értékeléssel, de akik most az utcán történelmet írnak (ha azt írnak egyáltalán), nem ideológiai fejtegetésekkel vannak elfoglalva, hanem azzal, hogy ép bőrrel megússzák a harcokat. Igaz, a legradikálisabbak meg a rendőröket lövik (csak visszalőnek?). Őket nem tántoríthatják el a barikádoktól, hiszen az ellenzéki vezetőkre sem hallgatnak. Így az is nagy kérdés, hogy az ellenzék mit kezd a jelenlegi helyzettel, képes-e megfékezni az indulatokat, vagy nem is áll érdekében. Egy biztos: Kijevben vér folyik, gyilkolnak, gyújtogatnak, tombol az erőszak, mi pedig nem értjük az egészet.