Van rosszabb a lufinál

Mozgalmas nap volt. Független képviselők narancsszínű léggömböket engedtek el az ülésteremben, jobbikosok kidobtak a parlamenti folyosó ablakán két európai uniós zászlót, Simon Gábor volt szocialista politikus képviselői mandátuma pedig megszűnt, miután megérkezett lemondó levele a házelnökhöz. Jó hír viszont, hogy a tavaly január óta működő Országgyűlési Őrség parancsnoka tegnap arról tudott beszámolni, hogy felkészültek a rend helyreállítására és fenntartására a törvényhozás működésének megzavarása esetén, de az ülésteremben nem volt szükség beavatkozásra.

Így végül 381 képviselő fejezte be a munkát. A választások után felálló új Országgyűlésben pedig már csak 199 képviselő lesz. A létszámcsökkentés minden bizonnyal népszerű intézkedés, de engem azért aggaszt, hogy a jövőben még kevesebben fogják kontrollálni a kormány és a közigazgatás tevékenységét. A mandátumhoz jutó honatyákon még nagyobb lesz a nyomás, hogy ellenálljanak például a dohányipar és a szerencsejáték-ipar lobbizásának.

Igaza van Kövér Lászlónak, valóban meg kellene őrizni a T. Ház méltóságát. De a lufiknál erre valamivel nagyobb veszélyt jelentenek az utolsó pillanatban benyújtott egyéni képviselői indítványok, az éjszakai ülésezések vagy éppen a visszamenőleges törvénykezés. Mindegyikre láttunk példát az elmúlt négy évben.

A bizottsági munka, a vita és a szavazás nem csak egy kötelező kör, amit a látszat miatt teljesíteni kell.
Magyarországtól keletre bőven találni ilyen berendezkedést, de nem hiszem, hogy követni kellene a bábparlamenti példájukat. Akármennyire lassú és körülményes, nekem mégis az európai jogállami követelményeknek megfelelő törvénykezés a szimpatikusabb.