Hol vannak bevállalós nők?

Merjünk kicsit álmodni – legyinthetnénk e kezdeményezésre, pedig nagyon is merész ez a vállalás. Egyszerre szerény – ha a nemzetközi tendenciákat nézzük – és nagyon nagy, ha a magyar valóságból indulunk ki. Csúcsvezetői szinteken Magyarországon még kevés a nő. Csak akkor lesz áttörés, ha sokan akarják a változást. Például azért, mert belátják, van értelme egy ilyen törekvésnek, mert ez lenne az élet természetes rendje. Ha másért nem, a statisztikák miatt. Magyarországon ma már több lány végez egyetemet, mint fiú. A továbbképzésekben is meghatározó a nők aránya. A cégek alsó vezetői szintjein nem rossz a nemek közti megoszlás, aztán a csúcs felé közelítve, torzul. Valami elromlik, valami megváltozik.

Nem a nők képessége-képzettsége, a családi helyzete változik meg. A gyermekvállalás alakít át mindent. Nehéz egyszerre mindent jól csinálni. Kellene a társadalom segítsége, a családi szereposztás átalakítása, s valamilyen ösztönzés, biztatás a nőknek. Egy jelzés, hogy a megszerzett tudás lehetőség és kötelezettség is egyben. Aki kiemelkedő képzettséget szerez, sok-sok állami támogatással, attól elvárható a kiemelkedő teljesítmény is. Ez a tapasztalat gyarapodásával egyre magasabb vezetői szinteken teljesíthető. Tehát a társadalom érdeke is az lenne, hogy a tudás a köz érdekében hasznosuljon.

Nagy-Britanniában már 2009-ben megalakult a 30percentclub, azaz a harminc százalék-klub, s a hírek szerint hasonlók követik az idén az USA-ban, Kanadában, Dél-Afrikában, Írországban. Új-Zélandon ugyanez 25 százalék. A HBLF Női Vezetői Fóruma ma megalapítja a 2020-20 Klubot Budapesten is. A nemzetközi példákat a magyar realitásokhoz igazították. A 20 százalékot sem lesz könnyű teljesíteni. S nem azért, mert a cégek ellenállnának, és kinéznék a nőket. A sok multinacionális vállalat ismeri a nemzetközi trendeket, tudja, hogy ez most nyugaton „trendi” téma, tehát ha másért nem, ezért bevállalná. De hol vannak az ugyancsak bevállalós nők? Akik jó értelemben véve karrieristák, előre akarnak jutni? Az egyetem után még megvannak, később „betörnek”. Ha választani kell a család és a gyerek között – és sokszor kell –, a többség a családot választja. Helyesen. Az viszont nagyon nem jó, ha ilyen választásra kényszerülnek a nők. A gyerek, a család nem egy emberes vállalás, hanem legalább kettőé. Sőt, egy egész társadalomé is.

Magyarországon ez a téma nem téma. A kormányban egy női miniszter van, és a képviselők között is az Európai Unióban az egyik legalacsonyabb a nők aránya. A képviselői posztra pályázók nemi megoszlását tekintve már látható, a választások után sem lesz változás. Vagyis a magyar politikai elit nem kíván példát mutatni. Ebben sem.

Akkor marad a gazdaság. Itt a változás szükségszerű. A terjedő 30 százalékos klubok azt jelzik: sok országban napirendre került ez a kérdés. A gazdasági elemzések, kutatások ugyanis kimutatták: női vezetéssel javulnak az üzleti eredmények. A Világgazdaság innovációs konferenciáján az egyik előadó arról beszélt, hogy a kockázati tőketársaságok azon befektetőket szeretik, ahol a munkatársak nagyon „vegyesek”, azaz van köztük férfi-nő, fiatal-öreg, magyar-külföldi, vagyis ha sokféle gondolkodás befolyásolja a cég működését. Ugyancsak preferáltak azon vállalkozások, melyeket nők irányítanak. Hogy miért? Ezt most nem fejtették ki. Talán majd májusban, mikor a VG másodszor szervezi meg a Nők az üzleti csúcson konferenciát.

Tehát az üzletben változik a szemlélet. Ebben akcelerátor lehet a 2020-20 Klub is. Meg az, hogy az idén nőt választottak az Év menedzserének. Igaz, nem egyedül. „Nagyon erős volt a mezőny”, ezért rögtön ketten is az Év menedzserei lettek. De ez a jobbik eset. Megtört a jég.