Lehetőség a növekedés beindítására

Az euróövezetben tartósan az Európai Központi Bank 2 százalékos célja alatt alakul az infláció, és néhány megfigyelő azt sem zárja ki, hogy a valutaunió akár deflációba is süllyedhet. Noha ennek kis esélye van, egyes tagállamoknál az árak csökkenése már válósággá vált. A mély recesszióval küzdő Ciprus és Görögország lakói azzal szembesülnek, hogy az árak folyamatosan mérséklődnek. Cipruson februárban 1,3, Görögországban pedig 0,9 százalékkal esett a fogyasztói árindex februárban az előző év azonos időszakához képest. A kereslet visszaesése miatt nem is csoda, hogy csökkennek az árak, ám olyan országokban is nullához közelít az infláció, ahol erősebb a belső kereslet és a gazdaság növekszik. Az euróövezet egészében februárban 0,7 százalékos inflációt mértek a felülvizsgált adatok szerint, amire az előző havi 0,8-ról csökkent az index. A nagysúlyú Németországban továbbra is az átlagnál magasabb, 1 százalékos árnövekedést mért az Eurostat, és ha a német árnövekedést kiszűrnénk az adatokból, akkor már fenyegetőbbnek is tűnhet a deflációs veszély.

Az EKB a hónapok óta alacsony infláció ellenére sem tett lépéseket tavaly november óta. Akkor az látszott, hogy a jegybank erőteljes lépéseket tesz, hogy elérje a 2 százalékos inflációs célját, amikor lefelezte az alapkamatot, most mégis kivárnak. Annak ellenére sem léptek, hogy a jegybank márciusi előrejelzése szerint a következő két évben nem fogják elérni az inflációs célt. Mario Draghi, az EKB elnöke a friss prognózis ismeretében is csak megerősítette korábbi szavait, miszerint a jelenlegi – 0,25 százalékos – szinten, vagy még alacsonyabban fogják tartani a kamatot belátható ideig. Igaz, ő még nem tudta, hogy a februári 0,8 százalékos előzetes inflációs adatot 0,7-re módosítja az Eurostat.

Az infláció idén 1, jövőre 1,3, azt követően pedig 1,5 százalékra emelkedik az EKB előrejelzése szerint; 2016 utolsó negyedévére 1,7 százalékos infláció várható, vagyis a teljes időhorizonton a 2 százalékos cél alatt maradhat az infláció. A cél alatti infláció viszont óriási lehetőség a növekedés helyreállítására. Persze az EKB akár az elmúlt hónapokban tapasztalt „semmittevéssel” is átvészelheti az alacsonyabb inflációs periódust, ugyanakkor elszalaszthatja azt az alkalmat, hogy segítsen helyreállítani a gazdasági növekedést az euróövezetben.

Az EKB szerint idén 1,2 százalékos gazdasági növekedés várható az euróövezetben, ami a következő években ugyan gyorsul, ám még 2016-ra is 2 százalék alatt marad. Nem csupán a cél alatti infláció, hanem a negatív kibocsátási rés (a potenciálistól elmaradó növekedés) is arra ösztönözhetné az EKB-t, hogy lazítson a monetáris politikáján. Ráadásul az euró elmúlt időszakban látott erősödése – két és fél éves csúcsra ért a dollárral szemben – is egyrészt mérsékli az inflációt, másrészt rontja az egyébként is növekedési problémákkal küzdő periférikus euróövezeti országok versenyképességét.

A tavaly bevezetett előretekintő iránymutatás („forward guidance”) ugyan akár sikeresnek is tekinthető, hiszen segített csökkenteni a volatilitást, stabilizálni a várakozásokat, és a távoli jövőbe tolni a kamatemelési spekulációt. Ez azonban kevés lesz ahhoz, hogy érdemben segítsen a helyreállítani a növekedést.

Az EKB-nak éppen ezért egy olyan monetáris lazítási programon kellene dolgoznia, amely jelentősen emelné a jegybank mérlegfőösszegét. A monetáris lazítás hozzájárulhatna a hitelezés növekedéséhez, segíthetné az új munkahelyek teremtéséhet, így végső soron az aggregált kereslet növekedését. Az euró gyengülése segítené az exportot, a javuló gazdasági kilátások pedig a piaci és befektetői bizalom helyreállításában játszhatna szerepet. Ehhez meg is vannak a központi bank eszközei, hiszen a válság során már alkalmazott is néhányat az EKB. Egy további, 10-15 bázispontos kamatvágás, állampapírok vásárlása, a sterilizálás eltörlése és a bankoknak nyújtott alacsony kamatozású hitel újraindítása talán eredményes lenne. Ugyan az EKB nem finanszírozhat közvetlenül egyes tagállamokat, de a másodlagos piacon való közbelépés komoly lehetőség. A tapasztalatok alapján potenciálistól elmaradó növekedés közepette nincs veszélyes inflációs hatása hasonló intézkedéseknek.

A Mario Draghi vezette EKB eloszlatta az eurózóna összeomlásával kapcsolatos félelmeket és spekulációkat, ami már önmagában is nagy eredmény. De még számos feladat áll előttük. Mert akár úgy is bekerülhet a történelembe kormányzásának időszaka, hogy az EKB segített megtartani az euróövezet egységét, ám fiskális és monetáris politikai döntéshozók mégis tartós stagnálásra ítélték az euróövezetet. De akár úgy is emlékezhetünk majd Draghi kormányzására, mint az az időszak, amikor mindenáron megvédték az eurót és helyreállították a növekedés az euróöveztben. Ez utóbbiért a jegybanki mandátum és a „héja” összetételű Kormányzótanács és miatt egyelőre nem tettek meg mindent, pedig Európában is gyorsabban kellene reagálnia a világ változásaira. A válság ráébresztette az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Japánt vagy például Svájcot, hogy időben kell lépni, az eurózónában viszont csak a szakadék szélén nyitják ki a szemüket.