Töretlenül

Nem tört meg a gazdaság lendülete, így az idei első három hónapban 2 százalék körüli ütemben bővülhetett a gazdaság a Világgazdaság mutatószáma szerint. Egyre több szektor kapcsolódik be a növekedésbe, egyre szélesebb bázisú a kilábalás, egyre többen dolgoznak, és már az emberek is többet tudnak költeni.

A 2 százalékos növekedés az elmúlt évek eredményeihez képest kedvezőnek tűnik, hiszen ez hét éve a legnagyobb ütemű gazdasági növekedés lehet. Ám egyelőre kevés ahhoz, hogy Magyarország felzárkózzon a fejlett európai országokhoz, hiszen ehhez gyorsabb bővülésre lenne szükség.

A világgazdasági válság előtt nem volt ritka, hogy a magyar gazdaság a mostanihoz képest kétszer gyorsabb ütemben, 4 százalékkal növekedjen. Ez azonban nem volt fenntartható, hiszen a jelentős költségvetési hiány is táplálta a száguldást.

Most azonban az elemzők úgy vélik, hogy a 2 százalékos bővülés is meghaladja a gazdaság potenciális teljesítményét, amit a legtöbben 1 százalék közelébe tesznek. A legutóbbi adatok már kisebb bizakodásra adnak okot, de miért nincs okunk túlzott optimizmusra?

Egyrészt azért, mert a munkaerő-piacon látható kedvező tendencia elsősorban nem a versenyszféra javuló teljesítményével magyarázható. Másrészt azért, mert a beruházások ugyan növekedésnek indultak, de elsősorban az állami szektorban látható bővülés, miközben a versenyszféra beruházásai alig érhetik el az amortizáció szintjét.

Igaz, lassú növekedés már érzékelhető az állami szektoron kívüli foglalkoztatásban, ahogyan a beruházásoknál is. De most is túl sok az egyszeri hatás, ami miatt nem könnyű látni a valós, piaci folyamatokat.

A munkanélküliséget leginkább a közfoglalkoztatás felfutása csökkenti, a beruházásokat az EU-s források és az MNB hitelprogramja, a kiskereskedelmi forgalmat pedig a rezsicsökkentés állítja talpra. A baj csak az, hogy nem minden intézkedés hat feltétlenül a potenciális kibocsátás növekedésének irányába.