Óvatos csőtervek

Úgy tűnik, későbbre csúszik az ország néhány, már beütemezett gázvezeték-beruházása. Rutin dologról van szó, a tízéves tervet évente hozzá kell igazítani az új körülményekhez. Márpedig a program 2012-es változatának elfogadása óta estek a gázszállítási igények, és még tovább is fognak esni. A csökkenő igényt nem csak a tervet készítő reménybeli beruházó, az FGSZ tette mérlegre, hanem a terv módosításáról a végső szót kimondó Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal is (MEKH).

Nem mindegy persze, hogy stratégiainak is számító eszközöknél milyen súllyal kell szerepelnie a közvetlen üzleti szempontoknak, milyennel a távolabbi jövőre vonatkozó előrejelzéseknek, és milyennel a geopolitikai megfontolásoknak. Ám akármilyen is a súlyozás, és akár megjelenik a projekt költsége közvetlenül a gázárakban, akár nem, a végső számla mindig a fogyasztónál landol. A magyar-szlovák összekötő vezeték kapacitásaira például már néhány éve is alig mutatkozott hazai igény. Mégis jelentkeztek olyan – többek által vitatott – szempontok, amelyek miatt mégis megépült a cső, állami beruházásban.

A fenti, mintegy 100 milliárd forintos tervnek is van olyan eleme, ráadásul éppen a legnagyobb, amelynél a MEKH a gazdaságossági szempontokon túl esetleg mást is figyelembe vesz. Ez az elem a Városföld-Győr vezeték. A cső nagyjából ugyanott haladna, ahol a Magyarországra majd belépő Déli Áramlat egyik tervvariánsában szereplő, ausztriai leágazás. Ha megépülne a Városföld-Győr vezeték, akkor meg sem kellene építeni az ausztriai leágazást, az Ausztriába történő szállítás pedig magyar tranzit (kizárólag magyar tranzitbevétel) lehetne.

Nem tudni persze, hogy vannak-e ilyen, hazai remények. Ha vannak, akkor jó eséllyel ütköznek a Gazprom elképzeléseivel. Az orosz társaság ugyanis háztól-házig tulajdonos kíván lenni a gázát továbbító, új vezeték-rendszerben. Ez is ott lehet a MEKH mérlegén.