Pálinkás: Olyan ez, mint a Forma-1

– A hazai K+F kiadások 1,2 százalékos GDP-hez viszonyított aránya jelentősen elmarad az EU 27 2 százalékos átlagától. A kormány 2014–2020-as Tudománypolitikai Stratégiája 1,8 százalékos GDP-arányt tűz ki célul, ennek kétharmadát vállalati ráfordításból reméli. Mennyire látja ezt reálisnak?
– Azt gondolom, hogy a cégek valódi k+f+i kiadásai nem fogják elérni ezt a szintet, ugyanakkor a költségvetési kiadások 0,6 százalékra tervezett arányánál magasabb érték is reális lehet.

– Nem csak a kutatás-fejlesztési ráfordítások mértékével van probléma, az a kevés forrás sem a megfelelő hatékonysággal hasznosul.
– Az igazán jelentős kutatás-fejlesztési, innovációs eredmények többsége csak megfelelő nagyvállalati környezetben hasznosul. Kiváló kutatók és jó kutatási háttér nélkül azonban csak hiú ábránd abban reménykedni, hogy nagyvállalatok Magyarországra hozzák a kutatás-fejlesztési központjaikat. Olyan ez, mint a Forma-1, amiben két dolog kell ahhoz, hogy valaki nyerjen: egy remek pilóta, aki alá a legjobb autót kell tenniük a mérnököknek.

– Az ön példájával élve: Magyarországnak sok remek pilótája van, de többségük inkább olyan külföldi istállókhoz szerződik, ahol az ittenieknél sokkal jobbak a feltételek. Mennyiben változtatott ezen a Lendület-program?
– Az alacsony kutatói fizetések miatt azok a kiváló kutatók, akik a világ bármely részén azonnal állást kaphatnak, sokkal rosszabbul élnek, mint külföldi kollégáik. Ez óriási elszívó erőt jelent. A Lendület-programmal legalább reális alternatívát tudunk mutatni a legjobbaknak, akik az egyetemi tanári fizetés kétszeresét kapják, önálló kutatói programot valósíthatnak meg, és az öt évre nagyjából egymillió eurónak megfelelő támogatásból maguk építhetik fel a kutatócsoportjukat. Rendkívül fontosnak éreztem, hogy változtassunk a merev hazai struktúrán, és a külföldihez hasonló környezetet biztosítsunk a fiatal kutatóknak. 2009 óta 79 35-45 év közötti kiváló kutató kapott ilyen lehetőséget, hogy milyen óriási versenyben, azt jól mutatja, hogy az idei pályázati fordulóra, amelynek április 24-én lesz az értékelése, a magas követelmények mellett is 82-en jelentkeztek, de közülük csak 16-20 nyerhet, azaz nagyjából minden ötödik pályázó. 2014-ben összességében már 3,7 milliárd forint pluszforrást fordítunk erre a célra. Abban bízunk, hogy ez a pályázati modell is jelentősen hozzájárul élvonalbeli kutatási eredményeink gyarapodásához.  

– A kiemelkedő kutatási eredmények másik előfeltételeként a megfelelő infrastruktúrát említette. Ezen a téren is sikerült előrelépni?
– A természettudományok területén a 2008-ban a gépek és műszerek használhatósági mutatója (könyv szerinti értéke) 21 százalékos volt. Ez az elmúlt három év évi 2 milliárd forintos fejlesztéseinek köszönhetően 2014-re 44 százalékra emelkedett. Ugyanezen idő alatt három jelentős beruházással gyarapodott az akadémiai kutatóhálózat: felépült a 9,5 milliárdból megvalósított Természettudományi Kutatóközpont és 8,5 milliárdból elkészült a Wigner-CERN Adatközpont, és elkezdődött a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóház felépítése 8 milliárd forintból. Az új beruházásokkal és műszerbeszerzésekkel az MTA vagyonát 2008-hoz képest 52 százalékkal, 112 milliárd forintra tudtunk növelni. Itt szeretném megjegyezni, hogy Magyarországon nem csak az infrastrukturális lemaradás okoz gondot a kutatásban, hanem az is, hogy nem kellően koordinált az olyan nagy műszerek beszerzése és kihasználása, mint amilyen egy elektronmikroszkóp.

– Hogyan lehet erre rászorítani a kutatókat?
– A kutatásfinanszírozásért és a koordinált pályázati rendszerek működtetéséért felelős döntéshozóknak van ebben kiemelt szerepük, például olyan kiválósági együttműködési programok szorgalmazásával, amelyekben a fejlesztési források odaítélésének alapfeltétele, hogy a részt vevő akadémiai és egyetemi kutatócsoportok hogyan tudják kihasználni az együttműködésben rejlő lehetőségeket, hogyan lesz a kooperációból olyan eredmény, amellyel az adott kutatási területen Magyarország eredményei nemzetközileg is jól láthatóvá válnak.

– Komoly szemléletváltást követel ez meg az eddig viszonylagos elszigeteltségben működő kutatóktól. Az akadémiai kutatóhálózat szervezeti átalakítása is ezt igyekezett elősegíteni?
– A világ felgyorsult körülöttünk, és ez többszörösen igaz a tudományra. Mindez a korábbinál jóval nagyobb rugalmasságot követel meg a kutatóktól, a kutatóhelyektől. Természetesen az erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodás, a kritikus kutatói tömeg versenyképességi szempontjának érvényesítése is ösztönzői voltak a kutatóintézeti struktúra megújításának.

– Ezért kellett 43-ról 15-re csökkenteni a kutatóintézetek számát? Ez jelentős visszavágás.
– Az átszervezésnél fontos szempont volt a méretgazdaságosság, aminek eredményeként hatékonyabb, rugalmasabban működő központok jöttek létre. Ezzel megszűntek a korábbi likviditási problémák is a nemzetközi pályázatok menedzsmentjét illetően, és például az európai uniós forrásokért is eredményesebben tudnak versenybe szállni a kutatóhelyek. De nem csak a kutatóintézeti, hanem az azokhoz tartozó cégstruktúrát is átalakítottuk. Ezzel ezeknek is jelentősen javult a gazdálkodásuk, mert míg 2008-ban az akkori 33 cég adózás előtti nyeresége 390 millió forint volt, a most működő 23 vállalat 1,2 milliárd forintos adózás előtti eredményt tudott elérni. Talán nem szerénytelenség, ha azt állítom, hogy ilyen mértékű növekedés még soha nem volt az akadémiai kutatóhálózat történetében, mint amilyet a szervezeti átalakítással megalapozott fejlesztésekkel, új programokkal megvalósítottunk. Ezzel párhuzamosan az MTA, mint tudós társaság működése, döntéshozatali rendje is sokkal átláthatóbbá, hatékonyabbá, rendezettebbé vált.

– Mennyi a valóságalapja azoknak a cikkeknek, amelyek szerint Ön felsőoktatási miniszter lehet az új Orbán-kormányban?
– Igen kevés. A cikkek természetes kísérőjelenségei a kormányalakítást megelőző találgatásoknak.

– Megkereste önt Orbán Viktor?
– Nem.

– Vállalna pozíciót a kormányban?
– A konkrét tervem most az, hogy a Debreceni Egyetem tanáraként folytatom a munkámat. De mindig kész vagyok tárgyalni olyan értelmes közfeladat-vállalásról, amellyel a magyar tudomány és az oktatás ügyét szolgálhatom.

Névjegy
Pálinkás József (61)
A Debreceni Egyetem tanára, szakterülete a fizika, a kísérleti atom- és molekulafizika. 1991 és 1996 között az MTA Atommagkutató Intézete igazgatója, 2001 és 2002 között az első Orbán-kormány oktatási minisztere. Az MTA-nak 1995 óta levelező, majd 2004 óta rendes tagja, 2008-ban annak elnökévé választották. 1986-ban Akadémiai Díjjal, 1997-ben Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el munkáját, 2012-ben Debrecen díszpolgára lett.