BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Parragh László

Parragh: A túlzott liberalizáció visszaköszön az energiaárakban és az oktatásban

Kötelező tagság mellett több beleszólást szeretne a felsőoktatásba, a gazdasági fejlesztések kidolgozásába és megvalósításába a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK). A magyarországi gazdaság túlliberalizáltsága elsősorban a külföldi tőkének kedvezett, nem a hazai befektetőknek – mondta a Világgazdaságnak adott interjújában Parragh László, az MKIK elnöke.
2014.05.23., péntek 05:00

– Az új kormány megalakulásával folytatódik bizonyos gazdasági területek centralizációja. A kamara életében lesznek ilyen irányú változások?
– Igen, tervezzük a kamara működésének átalakítását, a következő közgyűlésünknek ez lesz az egyik témája.

– Konkrétan milyen változtatásokat terveznek?
– Magyarországon megérett az idő arra, hogy ismét kötelező legyen a kamarai tagság, hogy a kamara a gazdaság érdekében ellásson államigazgatáshoz közeli feladatokat. Az a helyzet, hogy a rendszerváltást követően Magyarország túlliberalizált sok területet, és ezért nagyon komoly árat fizetett. A túlzott liberalizáció, illetve a kontroll elvesztése visszaköszön az energiaárakban, az oktatásban, az adórendszerben, a gazdaságban. Ausztriában, Németországban, Franciaországban, például kötelező kamarai tagság van. A kötelező tagságnak az a lényege, hogy egyfelől, látja a kormányzat, hogy kik vannak a gazdaságban, másfelől, mindent el tud követni annak érdekében, hogy a gazdasághoz közeli alrendszerek jól működjenek. Nem véletlen, hogy ezek az országok nem tervezik a rendszer átalakítását, mint ahogy az sem véletlen, hogy a rendszerváltás után Magyarországon és a régióban megszüntették a kötelező kamarai tagságot. Ha atomizálunk egy gazdaságot, ha szétszakítjuk a szöveteit, akkor sokkal könnyebb a piacait megszerezni. Ha a kilencvenes évek elején lett volna magyar kereskedelmi lánc, akkor ez az ágazat nem csúszott volna át ilyen mértékben külföldi kézbe. Az lenne a szerencsés a verseny szempontjából, ha a kereskedelemnek csak 20-30 százaléka lenne külföldi tulajdonban, és nem a jelenlegi arányban. Ezért van szükség erős kamarai jelenlétre. Javaslatunk szerint az MKIK jogosítványokat kap bizonyos feladatoknak az ellátására – például az oktatásban –, és ezeket egy kötelező tagságú rendszerben tudja megvalósítani.

– Jelenleg a vállalkozók ötezer forintot fizetnek kamarai hozzájárulás címszó alatt. Sokan ezt is fölöslegesnek tartják, úgy vélik, a kamara semmit nem nyújt ezért.
– Tisztában vagyok a negatív véleményekkel, a névtelen blogolókkal. A pozitív dolgokat nem írják meg. Az emberek fejében keveredik a regisztrációs díj a tagsági díjjal. Úgy tekintik, ha befizetik a regisztrációs díjat, taggá válnak. Ezt 2015-2016-ra egységesíteni szeretnénk.

– Ez elsősorban a kis és középvállalkozásokat érinti majd hátrányosan, a multiknak nem számít pár ezer forint.
– A cél az, hogy a kötelező tagság bevezetése ne jelentsen tehernövekedést a vállalkozók részére. Centralizáljuk és bővítjük feladatainkat, hogy mindenhol azonos színvonalú szolgáltatást nyújthassunk. Azt se felejtsük el, hogy a kötelező tagság kiszámíthatóságot jelent a tagok számára. A jelenlegi befizetésekből 2-2,5 milliárd forint folyik be az MKIK-hoz, ebből tudjuk biztosítani a területi kamarák működését. Ha nincs kamara, nincs szakképzés. Ha nincs kamara, akkor azok az anomáliák, amelyek a felsőoktatásban vannak, nehezebben kiküszöbölhetők.

– Milyen anomáliákra gondol?
– Szakítani kell azzal a téves felfogással, amely szerint kívülről nem kell beleszólni az oktatásba. Igenis, bele kell szólni, meg kell fogalmazni a gazdasági igényeket. Tarthatatlan, hogy még mindig több ezer kommunikáció szakos, vagy politológus képzésére van kapacitásunk. Értelmetlen egy hallgatót a diákhitelen keresztül bevinni a felsőoktatásba, hogy aztán egy olyan diplomát szerezzen, amivel nem tud boldogulni. Kapcsolatban vagyunk a piaci szereplőkkel, tudjuk, látjuk, hogy milyen gazdasági elvárások fogalmazódnak meg. Ha befektetőket akar a kormány, figyelembe kell venni az igényeket. Azt szeretnénk, ha ezek az elvárások megjelennének az oktatásban, mivel a gazdasági racionalitásnak itt is meg kell jelennie. Ha mi szeretnénk Európa ipari központja lenni – már pedig azzá szeretnénk válni –, akkor például a mérnökképzést radikálisan növelni kell. Ezeknek a szempontoknak a képviselete és érvényesítése az oktatásban – szakképzésben, felnőttképzésben, felsőoktatásban – az egyik legfontosabb feladatunk.

– A foglalkoztatás növelésére, illetve az elvándorlás megállítására milyen koncepciója van a kamarának?
– Kicsit mosolyogva néztem, amikor éles vita bontakozott ki a teljes foglalkoztatottság körül. A 3-4 százalékos munkanélküliség ugyanis a teljes foglalkoztatottságot jelenti. Ez például Ausztriát, Németországot jellemzi. Ebben a szegmensben a fiatalkorú munkanélküliség az igazán kritikus. Németországban nincs fiatalkorú munkanélküliség, Magyarországon ez körülbelül 30 százalékos, Görögországban, Spanyolországban pedig 50-60 százalékos. Ez azért van, mert olyan tudással rendelkeznek a fiatalok, amit nem tudnak eladni. Szükség van a felnőttképzés kiszélesítésére, illetve aktivizálására. Az elvándorlás megfékezésére a jövedelem kiegyenlítődés jelentene megoldást, ez azonban lassú folyamat, ehhez hatékony gazdaságra lenne szükség.

Az elnök cáfolja a vádakat

Alaptalannak és etikátlannak nevezte a Népszabadság tegnapi számában megjelent „Parragh rejtőzködő birodalma” című írásban foglalt állításokat. Az újság szerint az elnök két cége – az ITC Invest, illetve a Fusionics Kft. – nem kamara- tag, és nem fizet tagdíjat. „Úgy jelentek meg ezek a vádak, hogy nem ellenőrizték a valóságot. Egyetlen ügyvezetőt sem kerestek meg, nem telefonáltak, nem írtak e-mailt. Légből kapott állítások, amelyek a tagdíj bevezése ellen irányulnak” – fogalmazott Parragh László.


A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.