Európa politikusbuktató James Bondjai nem veszítettek a lelkesedésükből

Marco Mille nevét bizonyára kevesen ismerik Európában, pedig figyelemreméltó tettel írta be magát a kontinens történelmébe. A luxemburgi titkosszolgálat vezetőjeként 2008-ban egy karórának álcázott készülékkel titokban felvett egy beszélgetést Jean-Claude Junckerrel. A felvétel kiszivárogtatása több mint 18 év kormányzás után buktatta meg a szenvedő alanyt, Európa leginkább elmozdíthatatlannak tűnő kormányfőjét.

Az azóta eltelt másfél év persze megmutatta, Junckert nem kell félteni. Lassan beérik az, ami a kényszerű távozás idején még csak szándék volt, hogy az unió egyik legnagyobb tekintéllyel bíró vezetője az Európai Bizottság élére áll. Európa politikusbuktató James Bondjai mégsem veszítettek a lelkesedésükből. A mostani célpont a varsói vezetés, amely nincs annyira bebetonozva, mint Juncker hatalma volt, a több mint hét éve kormányzó Donald Tusk teljesítménye azonban elismerést váltott ki még uniós szinten is.

A Lengyelországot megrázó kiszivárogtatások legnagyobb vesztese nem is a kormányfő lehet, hanem külügyminisztere. Varsó terve ugyanis az volt, hogy Radoslaw Sikorskit jelölik az EU legfőbb külügyi tisztségére, a távozó Catherine Ashton helyére. Kinevezése nem csak Lengyelország számára jelenthet komoly presztízst, de az egész régiónak, ráadásul az 51 éves politikus Moszkva egyik legkomolyabb kritikusaként még megfelelhet az EU jelenlegi érdekeinek is. Kár, hogy az egyik kiszivárogtatott beszélgetésből kiderült, az amerikaiakról sincs jobb véleménnyel – így pedig nem csak a lengyel kormány sorsa a tét, hanem az, hogy Brüsszel és Washington a jövőben milyen szemmel tekint arra a varsói vezetésre, amelyik komoly munkával vívott ki magának egyre nagyobb tekintélyt.

A Nagy Európai osztozkodás előtt pár nappal úgy tűnik, az európai James Bondok eredményesen végzik a munkájukat. Ahogy az is, egyelőre hiábavaló próbálkozás felrúgni a hagyományos európai hierarchiákat: ami Junckernek egy sétagalopp, Sikorskinak áthatolhatatlan akadály.