Nem sok ideje maradt az ellenzéknek

Ez már csak ilyen év. Mivel a magyar nem szeret szavazni, a magyarok többségének bosszantó év. Hiszen háromszor is voksolni kell. Ebből kettőn már túlvagyunk, az országgyűlési választáson, az érdektelenségbe fulladt európai parlamentin, de előttünk van az őszi önkormányzati. Három közül ez lehet a legrázósabb a regnáló hatalom szempontjából, még akkor is, ha a Fidesz ismét fölényes győzelemre számít. Erre egyébként minden oka megvan, hiszen a jelenlegi felmérések azt mutatják, hogy a Fideszé a legstabilabb szavazóbázis, még akkor is, ha az fogyatkozóban van.

Az ellenzék legnagyobb gondja, hogy képtelen mozgósítani a táborát, erre volt fényes példa az első két szavazás, már ha egyáltalán beszélhetünk táborról. Hiszen a Jobbik erősödése mellett a baloldal és a liberálisok nem csak a helyüket keresik, hanem azzal is bajlódnak, hogy programjukat eljuttassák a polgárokhoz. Igaz, a baloldalnak más baja is van, a fővárosban (és másutt is) például az, hogy októberre a közös jelöltek indítása helyett szétforgácsolódva mire lesz képes.

Budapest amúgy, a jelenlegi állás szerint, az ablakon kidobott lehetőség, mert fogy az idő, a baloldal azt sem tudja, ki lehet a főpolgármester-jelölt. Hogyan lesz idő megismertetni az illetőt a fővárossal, amíg a Fidesz minden bizonnyal ismét a független, de egyértelmű kormány kötődésű Tarlós Istvánnal száll a ringbe.

Tarlós körül az utóbbi napokban a legvadabb és legképtelenebb híresztelések keringenek, nevüket immár hagyományosan fel nem fedő, jól értesült informátorok kreálják az agyszüleményeket. Ezek közé tartozik az a verzió, hogy Tarlósból a Fidesz hőst akar faragni, olyan már-már népmesei figurát, aki képes, ha nem is szembeszállni a mind több hatalmat birtokló Lázár János tárca nélküli miniszterrel, európai uniós főtárgyalóval, RTL ellen szabadságharcot folytató első osztályú vadásszal, de legalább kicsikarni valamit az akarata ellenére.

Tudjuk, Lázár (és persze Orbán Viktor miniszterelnök) nélkül nincs döntés uniós és más fejlesztési pénzekről, milliárdos beruházásokról. Az előbb említett név nélküli jól értesültek azt is terjesztik, hogy Tarlós és Lázár között egy éve tart az állóháború, noha a főpolgármester bírja a kormányfő bizalmát és a városfejlesztésre tett ígéreteit. Tarlós és Orbán kapcsolatáról azért eszembe jut az elhíresült buszos felvétel és beszélgetés, a Balettintézetes kínos sztori, de mindegy, Tarlós ettől még lehet korrekt partner, aki képes önállóan is dönteni.

Már az első Orbán-kormány idején szembetűnő volt, hogy Budapest nem a Fidesz-vezérkar és a miniszterelnök kedvenc városa, a vidéki fiúk jókedvűen büntették a bűnös várost. De miért akarnák tovább sújtani a fővárost, amikor a nagyját uralják? Miért nem arra törekednek, hogy (gazdaság)politizálásukkal még több hívet szerezzenek? Miért költöztetik el a minisztériumok egy részét jelképesen, de teljesen fölöslegesen? Hiszen ettől nem lesz vidékebb a vidék. És miért nem azt kommunikálják, hogy Budapest minden szempontból a nemzet fővárosa, ahol érdemes dolgozni, élni, amelyre büszkék vagyunk, és ahová még több millió turistát csábítunk, mert megérdemli a város? És persze miért nem ezért dolgoznak, hogy ez így is legyen?

Ehelyett a propaganda ott tart, hogy Budapest képtelen megállni a lábán, államosítások nélkül inkább előbb, mint utóbb tönkre menne, mert Joe (Viktor) állam bácsi nélkül a főváros még itt sem tartana. És a propaganda azt is sulykolja, hogy az ország több mint nyolcvan százaléka eleve vidéken él, miért kéne annyit törődni a fővárosi 1,7 millió lakossal? Pedig az itteni fejlesztések nem a vidék rovására történnek, már amikor történnek. Vagyis: nagyon ferdén gondolkodik, aki újra főváros-vidék ellentétet akar szítani.

Talán majd erről is szavaznak októberben az emberek.