A dohánykereskedelem államosításába is belenyugodott a többség

A nemzeti dohányboltok elsötétített, ráccsal védett kirakatai mára Záhonytól Sopronig belesimultak a településképbe. Mintha mindig is léteztek volna. Pedig még csak egy éve nyíltak meg az első trafikok, de hamar a társadalmi élet nyüzsgő színterei lettek. Mint oly sok mindenbe, a dohánykereskedelem államosításába is belenyugodott a többség. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök áprilisi választási győzelmekor fogalmazott: a választók lezárták az elmúlt négy év vitáit. Már a dohányipar hazai és nemzetközi szereplői sem lázonganak. „Tapasztalataink szerint a rendszer többi szereplője is mindent megtesz a struktúra hosszú távú fenntartása érdekében” – értékelte az elmúlt egy évet a Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetsége.

Biztos a fogyasztók is érdekeltek abban, hogy a cigaretta hosszú távon is egyre drágább és drágább legyen. Így legalább az olcsóbb és rosszabb minőségű árut vehetik meg a feketepiacon. Az állam is sokáig szeretne örülni annak, hogy megcsappantak a bevételei a jövedéki adóból. A dohánygyárak is arra szeretnék alapozni a működésüket, hogy egyre kevesebb mennyiséget adnak el a hazai piacon és inkább kivitelre termelnek. A termesztők érdekében is az állhat, hogy a gyár kevesebb alapanyagot vásároljon tőlük. A trafikosoknak pedig eleve az szerepelhetett a titkosított üzleti tervükben, hogy a feketegazdaság miatt gyenge jövedelmezőségre számítanak. Persze a termékkört és az árrést bármikor tetszés szerint megváltoztathatja a kétharmad.

Mindez azonban csak hisztéria. A kormány ugyanis elérte a fő célkitűzéseket: sikerült jelentősen csökkenteni a fiatalkorúak dohányzását, pontos adatszolgáltatás valósult meg, s folyamatos a dohánytermékek szakszerű értékesítése és az ellátás. Kivéve persze, hogy a trafikosokat továbbképzésre kellett küldeni és több száz településen nem lehet cigarettát vásárolni. Nem baj, a lényeg, hogy a rendszer stabil legyen. Minden más csak részletkérdés.