Adatvédtelenség - a hirdetmények rosszabbak, mint a vénaszkenner

A Fradi B-közép, hivatalos nevükön a „szervezett szurkolók” inkább tévén nézik kedvenc csapatuk meccseit, mert nem értenek egyet – többek között – a vénaszkenneres azonosítással. Szerintük ezzel eleve bűnözőnek kiáltják ki őket.

Költői a kérdés, hogy ha élsportolók lennének, akkor megtagadnák a vizeletmintát és a vérvételt, mert ezzel meg azt feltételezik róluk, hogy doppingolnak? És közülük senki sem vált ki új útlevelet, mert ahhoz meg ujjlenyomatot kell adni?

Igen, tudom, én csak afféle divatszurkoló vagyok, nem értek a focihoz. De nem is a foci a lényeg, hanem az, nem hiszem, hogy ne tudhatnának meg rólunk mindent, ha nagyon akarnak. A 21. században, amikor egyre több adatunkat őrzik digitális nyilvántartásokban, a főnökök beleolvashatnak az e-mailjeinkbe, online bankolunk, és információk tömegét osztjuk meg magunkról folyamatosan a Facebookon, kamerák tömegei figyelnek minket, nos, meglehetős naivitás az ellenkezőjét hinni. Michael Schumacher betegkartonjának ellopása óta pedig jobb, ha nem vesszük biztosra azt sem, hogy legalább az olyan szenzitív adataink, mint az egészségi állapotunkkal, a gyógykezeléseinkkel kapcsolatosak, biztonságban vannak.

De mindig van, amin még mindig meg lehet döbbenni. Mert azt azért nem gondoltam, hogy nemcsak a munkáltatóm, a tb, a NAV, a Gyemszi, meg a fene tudja, ki, tudhat meg rólam hivatalosan vagy félhivatalosan egy csomó mindent, de gyakorlatilag bárki. Elég, ha éppen akkor szörföl egy hatóság honlapján, és kattint a Hirdetményekre, amikor az én nevem éppen ott szerepel. Mert azért lássuk be, nem totálisan életszerűtlen, hogy valaki nem nem akarja, effektíve nem tudja átvenni az értesítést arról, hogy ajánlott levele érkezett, mert mondjuk elköltözött, külföldön dolgozik.

Ha a fociszurkoló kemény mag valóban szeretne egy olyan dolgot, amin jogosan fel lehet háborodni, hát ajánlom nekik a Hirdetmények olvasgatását. Meglátják, durvább, mint a vénaszkenner.