Fürdünk a készpénzben

A Szigeten jártam a hétvégén, ahol a készpénznek semmi hasznát nem vettem, mivel mindenhol csak elektronikusan lehetett fizetni. Jó volt, gyors volt, praktikus volt, számla is jött, és valószínűleg még az áfa is be lesz fizetve a forgalom után – szóval csak előnyei voltak a rendszernek. Ilyen élmények után mindig meglepő, hogy miért nő negyedévről negyedévre a készpénzhasználat Magyarországon. Az idén az első félév végén már 2815,6 milliárd forint volt a háztartásoknál otthon bankókban és érmékben, ki lehet számolni, ez háztartásonként csaknem 700 ezer forintot jelent.

Persze lehet rá magyarázat, hiszen nyár volt, és ebből mentek nyaralni, vagy így kellett kifizetni a lakásfelújítást. Ennek ellenére is aggasztónak tűnik, hogy a készpénz aránya egyre nagyobb szeletet hasít ki a háztartások pénzügyi eszközeiből és nettó pénzügyi vagyonából. 2013 első negyedévében, közvetlenül azután, hogy bevezették a tranzakciós illetéket, amely büntette a készpénzhasználatot az elektronikus tranzakciókhoz képest, a pénzügyi eszközök mindössze 7 százaléka volt készpénz. Az idén félévkor már megközelítette a 8 százalékot ez a mutató, amiben valószínűleg szerepe van annak is, hogy február óta ingyenesen vehet fel a lakosság készpénzt az ATM-ekből.

Az olcsó készpénznek mindenki örül, a trend viszont nem tűnik kedvezőnek. A készpénzhasználatról számtalanszor leírták már, hogy drága, a jegybank tanulmánya szerint 100 milliárd forintot is spórolhatnánk, ha visszaszorítanánk. Az is közhelyszámba megy már, hogy a készpénz a feketegazdaság melegágya is. Ahol nem adnak számlát, elsumákolják az adót, ott szinte mindig készpénzzel kell fizetni, ahol viszont lehúzzák a kártyát a terminálon, egyből látszik a pénzmozgás az eladó és a vevő számlái között.

Egyelőre viszont úgy tűnik, hiába indultunk el rossz irányba az úton, az irányon komolyabban senki sem akar változtatni.